Manócskák

Én sosem vonzódtam az origamihoz, mama azonban, aki ügyeskezű óvónéni, annál inkább, Tőle kaptuk "Az origami varázsa" című könyvet. Nagyon sok aranyos minta van benne, szinte mind olyan, amit egy 4-5 éves már képes megcsinálni, de Poci is szívesen beszáll -természetesen az én segítségemmel-, mert tetszik Neki a végeredmény.
Velük együtt csinálva én is kezdek beleszeretni ebbe a tevékenységbe. Hétvégén a Müllerben sikerült végre olyan origami papírra is szert tennem, aminek a két oldala különböző színű, így most nagy lendületet kaptunk, szinte minden nap hajtogatunk valamit.

Íme a minta a manócskákhoz, egy helyen belejavítottam, mert a könyvben hibásan rajzolták le.

Jó munkát hozzá!

Őrangyalkák

Fanni életének olyan korszakába ért, hogy a problémái egyre felnőttesebbek: nem lehet már elterelni a figyelmét vagy pár szavas indoklással továbblépni.
Félelem-korszak jónéhány van egy gyermek életében, kezdve onnan, hogy a korábban barátságos kisbaba egyszer csak megretten az idegenektől. Fanni most a sötétben fél, mindenféle rossz jut eszébe és néha rosszat is álmodik, este sosem felejti el megkérdezni, hogy ugye éjjel is minden ugyanolyan, ugye nincsenek ilyenkor veszélyek. Ismerős érzések egy felnőtt számára is, ugye?

Nem mintha ez ennyire egyszerűen megoldható lenne, de félelmének enyhítésére készült ez a két őrangyalka -Fanni rózsaszínt, Poci pirosat rendelt-, mert bár az igazi őrangyalukra valószínűleg nem túlzottan hasonlítanak, de ha felébrednének a sötétben, ezek az angyalkák ott szállnak az ágyuk fölött és emlékeztetik Őket az igazira, aki vigyáz Rájuk.

Fanni pillangói

Az üvegmatrica-festés pár hónapja Fanni egyik legkedvesebb alkotó tevékenysége.
Én éjszaka előkontúrozom neki a képet, amit együtt kiválasztottunk, aztán másnap szépen megfesti. Ezerszer bátrabban bánik a színekkel, mint egy felnőtt. És ami számomra meglepő: ha ajándékba készül a mű, olyan színeket választ, amik szerinte a leendő gazdája személyiségét tükrözik, itt például a sárga pillangó szerinte nőiesebb, a zöld vagányabb.
Ha bárkinek kedve támadna egy kis tavasz-hangulatot varázsolni az ablakra, itt a sablon is hozzá:

Más tollaival

Bár rengeteg bemutatnivalóm lenne, most mégis más tollaival ékeskedem.

Ezt a helyes kis farsangváró bohócot az óvodában készítették, egyszerű és aranyos, és mivel farsang farka még nem múlt el, hátha valakiben zsong még ez a hangulat és kedve támad megcsinálni.

(Tavasszal én biztos gyártok majd a gyerekekkel virágos közepűt is belőle.)


Hozzávalók: színes kartonok, olló, ragasztó, vonalzó
Elkészítés:
1. Készítsük el a fej, láb, kéz, sapka, bojt sablonját kartonból.
2. A szélforgóhoz az A4-es kartonból készítsünk négyzetet.
3. A vonalzót tegyük a 2 szemközti sarok közé, jelöljük be a középpontot, a sarkaktól a középpontig tartó vonalakat pedig a saroktól félútig rajzoljuk be. Ismételjük meg a másik sarokpárral is.
4. Ha nagyobb gyermekkel dolgozunk, az előző lépéseket is csinálhatjuk közösen, ha kisebbel, akkor ezek voltak az előkészületek, most jön a gyerekdolgoztatás:
5. Vágjuk be a testen az előre berajzolt vonalakat, majd a sarkakat szépen sorban ragasszuk a középponthoz.
6. Vágjuk ki a testrészeket. Ragasszuk a bojtot a sapira, sapit a fejre, rajzoljuk meg az arcát, majd fejet a testre. Ragasszuk fel a kezeket, lábakat is.

Hű, így leírva legalább annyira bonyolultan hangzik, amilyen egyszerű.
Azt hiszem, legközelebb leírás helyett fázisrajzot készítek, jó?

(A sablon átmásolásához: a fej 5 cm átmérőjű, épp, mint egy bébiételes kupak teteje.)

Ragassz a gyerekre!

Nem, nem bacit vagy vírust, azt majd megteszik az ovistársak.
Inkább olyasmit, aminek örülni is fog.

Ismét egy régesrégi játékot próbáltam ki a nagyokkal, imádták:

Eszközök: papírcetlik, ceruza, cellux
Az egyik gyerkőc háttal áll. Én az egyik cetlire rajzolok egy állatot és a hátára ragasztom. Vajon kitalálja, mi az?
-Kicsiknél el lehet mutogatni az állatot.
-Nagyobbaknál cetlishátú gyermekünk kérdéseket tesz föl, vagyis barkobázik. Ha kitalálja, övé a kép.

Mi utóbbi verziót játszottuk, számomra is izgalmas volt, mennyire nem könnyű egy állatot kérdésekkel behatárolni.
Rengeteg mindent lehet tanulni ezzel a játékkal:
-először is, hogy mit és hogyan érdemes kérdezni
-számos új ismeret jön elő az állatokról
-fejleszti a logikus gondolkodást is, csak úgy recsegnek a kis fogaskerekek az agyukban.
És ami a legmegdöbbentőbb, 3 éves Pocim elsőre csak úgy tudta játszani, hogy mi vezettük rá a kérdésekre, a második menetben már profin kérdezett.

Gyöngyfestés bökkenővel

Karácsonyra Fanni rengeteg kreatív ajándékot kapott mindenkitől, jobbnál jobb dobozkák sorakoznak a polcon, be fogom majd őket mutatni.
A királylány számára a legígéretesebbnek természetesen a nyaklánckészítő szett ígérkezett, a SES cég "Porzelain paint beads" nevű terméke, két maroknyi festhető porcelángyöngyöcskével, akrilfestékekkel a 4 alapszínben, egy ügyes kis műanyag festőpalettával, ecsettel, szép pasztellszínű fonalakkal. Ránézésre igazán szimpatikus volt, ráadásul minőségi termékeket gyártó cégről van szó, én legalábbis úgy gondoltam.

A gyöngyöcskéket több menetben festettük, alapoztuk, majd megmintáztuk, gyakoroltuk a színkeverést, még Poci is kedvet kapott hozzá. Már akkor is feltűnt azonban, hogy igencsak egyenetlen lyukak vanak a kis gyöngyökön, némelyik nagyon szűk.
Felfűzéskor fény derült a turpisságra. A gyöngyök jó felét még 32 éves fejem minden trükkjét bevetve sem sikerült a kiválasztott fonálra varázsolni. Fanni persze zokogott, amikor felajánlottam a varrósdobozomban fellelt kalapgumit a csodaszép pasztellrózsaszín fonál helyett.
Persze végül beadta a derekát, meg is szerette a nyaklánckáját, én viszont -életemben először- őszinte véleménynyilvánításomat elküldtem a SES-nek.

Egyébként -a drámai kifejletet kivéve- igazán kellemes időtöltés lett volna, így ha bárki ilyesmire vetemedne, javaslom vékony fűzőszálak időben történő beszerzését!

Pillangók

Igazi gyermekkorunkból átmentett móka ez: vízfestékkel pacázni, összenyomni, izgulni, mi lesz a végeredmény, belelátni mindenfélét a pacnikba...

Amikor a mamának -aki kiváló óvónéni- elmesélték, mit csináltak, gondolatban rögtön kanyarintott is hozzá egy klassz kis foglalkozást a szimmetriáról. Bizony, elő lehet kapni egy zsebtükröt és eljátszani vele, szimmetriát keresni magunkon, a környezetünkben...
5-6 éves kortól érdemes folytatni ezt a játékot. Én -gyógypedagógusként- azt gondolom, ennél kisebb gyerekeknél még ne verbalizáljuk ezt, hadd álljon össze előbb az ő kis fejükben a kép a sok-sok tapasztalat hatására, mielőtt megismernék a komoly felnőttfogalmat: szimmetria.

Talán nem is kellene írnom, hogyan készült.
Mi hirtelen ötlettől vezéreltettünk, így csak géppapír volt kéznél, kettéhajtottuk, majd az egyik felére jól bevizezett gombfestékből vastag ecsettel kentük a pacákat.
Ha van kicsi tartósabb papírunk, rajzlap vagy famentes lap, érdemes vékonyan bevizezni előbb ecsettel, aztán már csak rá kell pöttyenteni a színeket és gyönyörűen futnak majd maguktól.
Ezután a lapunkat összehajtjuk, összenyomkodjuk, és kinyitva csodálhatjuk a végeredményt.
Ha megszáradt, a félbehajtott papírra felrajzoljuk a pillangót -ki milyet, mekkorát szeretne- és kivágjuk.

Miért...

....kell még egy blog annak, akinek már úgyis van kettő, ráadásul azokra is alig jut ideje?
Könnyű diagnosztizálni a súlyos, akut "blogomániát", ugye?

Bevallom, már régóta érlelődik ennek a felületnek a gondolata, mivel lefotózgatok mindent, amit csinálunk, és olyan büszkék is vagyunk rá, de a Mamihami gasztroblog, az Aprónépet pedig főleg a családnak és a barátoknak készítettem, hogy láthassák a csemetéket akkor is, amikor hetek, hónapok telnek el egy-egy találkozás között. Egyiket sincs értelme teletömni a tárgyainkkal.

Na, itt éppen ezt fogom tenni. Lesz itt sok-sok gyerekkéz alkotta apróság, ha csak tehetem, leírással, szabásmintával, és egyéb játékötletek, amik nálunk beváltak.
Örömmel ajánlom Mindnekinek, akinek a csemetéje az enyémekhez hasonlóan elvárja, hogy "csináljunk nekik foglalkozást."