A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsony. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsony. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 25., szerda

Ajándék apukáknak: wellness-babysitting póló

Azt hiszem, a legtöbb pasi nagyjából hasonlóan képzeli el az ideális gyerekvigyázást. :) Nagyítsátok ki a képet, hogy lássátok, hogyan lehet masszázs-szolgáltatást és ejtőzést ajándékozni, mindössze egyetlen ruhadarab segítségével!


Karácsonyra készítettem ezeket a pólókat kis családom gyereket vagy unokát birtokló férfitagjainak, de apák napjáravagy szülinapra is aranyos meglepi lehet.

Az elkészítése igazán egyszerű: a mintát a pólóval azonos nagyságú papírra átmásoltam, majd belehúztam a pólóba úgy, hogy a hátán átlátsszon a rajz. Az átmásoláshoz két különböző vastagságú alkoholos filcet használtam.
Ha nem lett volna olyan rohanós a karácsony előtti időszak, egy kis ruhafestékkel nekiálltam volna kifesteni, de sajna most ennyire futotta.


A mintát és fázisfotókat a The Blue Basket blogon találtok.

2011. december 14., szerda

Adventi mesenaptár 2012

Nálunk az adventi naptár fáziskéséssel indul: na nem annyival, mint amennyire megkésve nektek megmutatom. December 6-tól indul a számlálás, ugyanis a naptárakat (van egy mesés és egy édességes) mindig a Télapó csempészi be.
Az idén próbált szegény Miku valami időspórolósabbat kiötölni, de még így is beletelt néhány órába, mire elkészült, íme:


Mint sejthető, az alap wc-papír gurigákból van -mindig gyűjtögetem-, amiket előszöris háromféle csomagolópapírral bevontam.
Tűzőgéppel két oldalról összefogtam a gurigákat, duplán mindkét oldalról, hogy elbírja az édességek súlyát is. Fehér papírból karikákat vágtam ki -hópihéket szerettem volna, de nem jött meg a papírboltba a lyukasztó, amit megrendeltem- és megszámoztam őket.
Az apró édességeket zsírpapírba csomagoltam, mint a szaloncukrot, és beledugdostam a naptárba. A felső gurigán átfűztem egy szalagot és azzal kötöttem föl.


2011. december 1., csütörtök

Adventi alkotások

Az idei adventi készülődést Nóra kezdte meg először. Nyúzott jó ideje, hogy menjünk "kézműves Katához" alapanyagokért. Már a boltban a lila fehér jegyében válogatott a készülő ajtódíszhez. Otthon a megálmondott kollekciót is egyedül készítette. A hópihék mellett, helyet kaptak a kicsi fa csillagos motívumok (lila akrillal kifestve és csillámporral beszórva)

 Íme az első körös végeredmény.

Később megirigyelve az adventi koszorút, ragasztott még az alsó ívre egy angyalszárnyat is

..az ajtóra már így került ki!


Nem vagyok a hagyományos adventi koszorú híve, mint a múlt évi egyvelegemből is látszik, idén mégis úgy indultam útnak, hogy lila-rózsaszín gyertyákat veszek. Talán hatással volt rám Nóra, aki az egyházi suliban is ezt látja, nap mint nap. /Azért nem szigorúak, a hitoktató meg is jegyezte nem a gyertyák színe a fontos, hanem a lelki készülődés:) /

Az elképzelés aztán a gyertyáknál ki is fulladt, mikor megtudtam, hogy moha alapot nem kaphatok, szigorúan védett volta miatt (pedig tavaly, az egyik kommentelő olyan gyönyörűségeset készített csipkével áttekerve!)
 A lila akrilt csillámmal én is felhasználtam, és csipke is maradt, igaz háncs alapra. Itt még hiányérzetem volt, mikor is megtaláltam, ami hiányzik:) Felkerültek a kis pihe tollak is.
A végeredmény, ismét nem a hagyomány jegyében.


Végezetül pedig egy igazán téli szépség egyenesen a Kékesről a kedv csináláshoz...Áldott Adventet!
/fotó by LokPeti/

2011. január 26., szerda

Ami jó a gyereknek...

...meg a felnőttnek is. Mert most először olyan ajándékok is voltak a fa alatt karácsonykor, amikre mi is azonnal rábuktunk, amint a gyerkőcök végre lefeküdtek!

De jöjjön előbb egy kis magyarázkodás.
Jó hír nekem, nem az viszont a blogjaimnak, hogy megtalált egy klassz, itthon, pár órában végezhető munka, ami ráadásul élvezetes és kreatív -viszont ha eddig mínuszban voltam az idővel, most ebből a mínuszból kell még a munkaidőt is kigazdálkodni, és lecsippentgetni mindenhonnan. Így aztán biztosan ritkábban tudok majd írni.
Rossz hír viszont nekem, de a blognak épp ellenkezőleg, hogy 3hetes szobafogságon vagyunk, ugyanis egy nagyothallást okozó savós középfülgyulladás okán Fanni ki van írva mandulaműtétre, amit csak egészséges állapotban végezhetnek el. A bezártság túlélésének záloga természetesen a tevékenykedés, úgyhogy mutatnivalóm biztosan gyűlik majd -csak legyen időm leírni.

Most pedig vissza az ajándékokhoz: mutatom a kedvenceket a felhozatalból -na meg a csalódást is. Ezek a játékok azóta is minden napos slágerek, egy hónap után már bátran véleményezem őket.


Addict-a-ball a neve ennek az útvesztőrengeteget tartalmazó labdának, és tényleg totálisan addiktív, letehetetlen! Biztosan sokan emlékeztek gyerekkorunkból arra a játékra, amiben pár picike fémgolyót kellett a vékonyka útvájatokon elvezetni a kis mélyedésekbe.
Itt az utak minden irányba futnak, vannak lepottyantós, döcögtetős részek, sokszor nem könnyű rájönni, hogyan tovább. Karácsony óta nem telt el nap, hogy ne lett volna többször is kézben! És már gyúrunk a legközelebbi ünnepre, aminek ürügyén be lehet szerezni a nagyot, háromszor ennyi úttal -nem mintha ezeket már mind sikerült volna teljesíteni. :)


A végtelen hurkot Virágnál láttam először, azonnal fel is vettem a beszerzési listára. A kis labda egy 8-as alakú vájatban futna, ám ennek csak fele van meg, egy S, amit újra és újra át kell fordítani, még mielőtt lepottyanna róla.
Miután a gyerkőcnek -és felnőttnek is- sikerült rájönnie a mozgatására, lehet finomítani a dolgot: szabályozni a sebességet, egyenletes ritmust adni neki.


Pocinak az útvesztő apró kora óta szenvedélye. Ebben a logikai játékban a megadott szabályok alapján -ki kihez jusson és ne jusson el-  a 9 lapocskával ő építheti az utakat.
Amikor a boltban megnéztem, úgy saccoltam, a negyvenegynéhány pályából mondjuk az első tízet talán meg tudja majd oldani, a többibe majd belenő. Tévedtem: fél órákig képes rakosgatni és logikázni a lapokkal, és már a negyvenes pálya körül tart. (Valljam be, hogy én hamarabb megzökkentem? :)


Ezt a zsebjátékot szintén úgy vittem haza a boltból, hogy iskolások már megbirkóznak a síkban építésével, a térbeli piramis felnőtteknek való. Háááát.... Csak lesem, hogy nőnek a piramisok.
Nagyon élvezetes logikai játék, napi szinten használjuk.


A kicsiknek való LÜK-öt Máté kapta. Az átlátszó doboz ráhelyezhető a feladatlapra, a megoldások a lapocskák pakolásával végezhetők el, majd a dobozt becsukjuk és megfordítjuk, és a hátán lévő színes pöttyök segítségével ellenőrizhető, jó-e a megoldás. Rengetegféle feladatlap van hozzá, így egy hónap után is van még bőven, ami újdonság erejével hat, pedig szinte minden nap hozza Máté, hogy csináljunk meg belőlük pár oldalt.


A Geomagot azt hiszem nem kell fényeznem. Karácsony este, mikor a törpék már horpasztottak, családunk agyai (a pasik) whiskey mellett elvitatkoztak vagy két órát azon, miért nem tudtak létrehozni egy nemtudomhány oldalú testet, előkerült a gimis matek meg talán még az egyetemi is. Én meg azt imádom benne, hogy álomszép pörgettyűt lehet varázsolni belőle!


És hogy kicsit kritizáljak is: a fejlesztőboltos lány nem tudott semmit mondani erről a társasról, mert még új. A hátoldaláról azt lehetett megtudni, hogy két CD van hozzá Cousteau kapitány filmrészleteivel, és ezekhez kvízkérdések, mindez jó kis társasjátékos körítéssel.
No, ezek a filmbejátszások valójában nagyjából 10-15 másodpercesek narráció nélkül (vízbugyogás hangja megy alatta, negyed óra után már idegtépő), azt sem tudjuk meg belőle, milyen állatot láttunk, jó esetben a kvízkérdésekből kiderül, amikre információ híján csak tippelgetni lehet.
Nekem brutál csalódás, úgy képzeltem, gyönyörű filmeket látunk majd sok-sok infóval, és abból ragadják majd ki a kérdéseket. Az, hogy a játéktábla felső papírrétege 2 játék után elkezdett felválni, már csak a hab a tortán. Ez az egy vétel van, amit szívesen visszacsinálnék, ha tehetném.

No, ennyit ajánlgattam mára. Beszerzési helyek pedig, ha valamelyik megtetszett volna:
-Egy barátnőm forgalmaz többet is az bemutatottak közül, a katalógust ITT megnézhetitek, és a katalógusárakhoz képest 5-10%-kal olcsóbban vásárolhattok Anitánál az anibarkop@vipmail.hu címen, hivatkozzatok arra, hogy innen érkeztetek! :)
-Egy másik olyan bolt, akikről szintén csak jót mondhatok, a Varázsvár, a labdát és a hurkot náluk vettem.

2011. január 12., szerda

Hóember harmónikázó pocakkal

A most bemutatott dolgok nem otthon készültek, hanem a könyvtárban, kis városunkban a gyermekkönyvtáros néni ugyanis minden héten pénteken kreatív foglalkozást tart, és jó érzékkel választ mindig olyasmit, amit ovisok és iskolások egyaránt szívesen megcsinálnak.

Itthon a gyerekekkel intenzíven eltöltött idő kézműveskedés helyett most még főleg a karácsonyi ajándékok körül forog, rengeteg mindent kell kipróbálni. Ez volt az első olyan karácsony, amikor olyan ajándékokat is kaptak a gyerkőcök, amit egy felnőtt is maximálisan élvezhet (napközben a törpék játszanak vele, este suttyomban mi öregek) -rövidesen meg is mutatom majd őket.


A hóemberkéhez leírás helyett lefotóztam nektek az instrukciókat a Kreatív Karácsony című könyvből, ami a Szalay Kiadó gondozásában jelent meg, én nagyon jól használhatónak tartom.


Ilyen angyal pedig már legalább harmadszorra kerül ki Fanni kezei közül, a leírását megtalálhatjátok ITT.


2010. december 19., vasárnap

Ajándék az óvónéniknek

Poci és Máté készítette ezeket a képeslapokat ajándékba a két csodás óvónéninek és a dadus néninek. Megsúgom, a harmadik bébirénszarvas minden lapon az én ujjamból lett -Mátéé az első és Pocié a második-, nem maradhattam ki a dologból, mert én is nagyon szeretem őket. :)


Mi kell hozzá?
Kék karton, barna, fehér és piros tempera, fülpálcika, kis méretű forgó szemek

Hogyan készül?
A kék kartonból boríték méretű képeslapot vágunk.
A temperákat műanyag alapon (pl. dobozfedél) kicsit meghígítjuk vízzel.
Barna teperával bekenjük a gyerkőc(ök) hüvelykujját és elkészítjük a lenyomatokat -ezek lesznek a fejek. Vékony ecsettel megfestjük az agancsot.
Ha megszáradt, fültisztító pálcikát piros temperába mártunk és a lenyomatával elkészítjük az orrokat. Ezután a pálcika másik végét fehér temperába mártva telepöttyözzük a lapot hópihékkel.


Forrás: Minden napra egy játék

2010. december 14., kedd

Mikulásfej vattaszakállal

Mikulás bácsit ebben az évben már utóljra fejeztük le, ígérem. Ez a Poci verziója.


Mi kell hozzá?
Testszínű, fehér és piros karton, vatta, ragasztó

Hogyan készül?
A fej részeit előrajzoljuk, kivágjuk és összeragasztjuk. Megrajzoljuk az arcot.
Apró vattadarabkákat összetömörítünk, gömölyítünk. A szakáll helyét beragasztózzuk, és rápotyogtatjuk a vattalabdacsokat.
Egy labdácskából sapkabojtot is ragasztunk.


Persze az egészben az volt a legjobb rész, amikor a vattagömböcskékkel célbafújóversenyt játszottunk a felragasztás előtt. Ha apa vág nekem róla egy rövid videót, majd megmutatom. :)


Forrás: Kaboose

2010. december 10., péntek

Adventi ajtódísz

Remélem, nem sikerült Virágot végképp elrémísztenem magamtól az előző posztommal, mivel ezt a koszorút éppen neki szeretném dedikálni. :) Gyanítom ugyanis, a blogvilág kreatív szegletében kevesen büszkélkedhetünk olyan kitartó, türelmes gyerkőcökkel, mint az övéi. Ha valaki, ő talán nem járna úgy, mint én, hogy egy kis rozetta elkészítése után a lánykám cserbenhagy, közölve, hogy ebből neki ennyi elég is volt.

Elkészítése tehát csak kitartó, monotóniatűrő embereknek ajánlott. El lehet vele zümmögni esténként elalvás előtt, egy kis zenét hallgatva... Én azért egyszer-kétszer megbántam, hogy nekifogtam, de a végeredmény kárpótolt.


Sajnos hiába kerestem olyan gyönyörű csomagoló papírokat, amikkel igazán izgalmas lett volna a végeredmény, volt rénszarvasos, télapós, gyertyás, karácsonyfás, de visszafogott minták és színek -egyenlőre álom. Így végül az itthon talált bordó, piros és mélyzöld kartonok mellett döntöttem.

Kivételesen nem írok részletes elkészítést, mert a Making Memories blogon, ahol az eredetit találtam, fényképes bemutatás található.
24 cm hosszú csíkokat vágtam, 4,5 cm, 3 cm és 2 cm széleseket, mindegyikből 12 db-ot. Egy rozettához 2 meghajtogatott csíkot kell cellux-szal összeragasztani. Annyit változtatnom kellett, hogy mivel a karton sokkal merevebb a csomagoló papírnál, a rozetták nagyon szétrúgták magukat, így mindegyiket egy kis karton körlapra ragasztottam fel ragasztópisztollyal.
A kör alakú koszorúalap, amire felragasztottam őket, pedig egy 24 cm külső átmérőjű kartongyűrű.

2010. december 8., szerda

Mikulásfej kézlenyomatból

Egyszerű és aranyos kézlenyomatos Mikulásfej, ez itt Fanni praclijából.


Mi kell hozzá?
Karton: fehér, piros, testszínű, rózsaszín, zöld, forgó szem, olló, ragasztó

Hogyan készül?
Sablont nem tudok megadni, hiszen a gyerek kezének a mérete határozza meg a többi rész méretét is.
Körberajzoljuk hát először a kezet és kivágjuk, majd ehhez mérve sorban megrajzoljuk a fejet, bajuszt, sapkát karimával, bojttal, orrot, arcot, szemöldököt és magyalt.
Ezután ebben a sorrendben szépen össze is ragasztjuk a mikulásfejet.



Az ötlet INNEN származik.

2010. december 7., kedd

Mesenaptárak

Bettiéknél és nálunk is a Mikulás hozta az adventi naptárat. Második napja szeretném már megmutatni őket, de egyszerűen nem jutottam el addig.
Megmutatom a képeket, aztán amint tudom, pótlom a leírást is. Gyanítom, legkorábban úgyis jövőre lesz rá valakinek szüksége! :)

Először is -most lehet irigykedni- Betti férje, Peti egyike azon ritka férfiembereknek, akik szeretnek kreatívkodni. Ő készítette a kollégáinak ezt a diós naptárat, ami szerintem csodaszép.
A félbevágott diókba ezúttal egy-egy név került, minden nap más szerencsés húzhat az édességes zsákból.



A gyerekek mesenaptárja Betti keze munkája. A mesék a csillagokban bújnak meg.


Nálunk pedig az angyalka zsákjaiban van minden napra egy mese -az ünnephez közeledve a tatyók is szépen elfogynak. 



2010. december 5., vasárnap

Kistáska és karácsonyi díszek filcből


Nagyon sok kreatív készletet kipróbáltunk már, rendszeresen vásárolunk és kapunk is ajándékba ilyesmit.
Valamilyen kis gikszert, átgondolatlanságból fakadó hibát viszont eddig mindegyikben találtunk.

Ez a bájos kis táska ilyen szempontból igazán rendhagyó termék: minden tökéletes rajta. Stimmel a lukak száma, a méretek passzolnak, van magyar leírás, a műanyag, gyerekkéznek tökéletesen biztonságos tű igen jól használható, ráadásul a gombra két kis mobil dísz is felakasztható, ez a virág és egy szívecske, mikor milyen kedve van a kis tulajdonosnak.


Amióta elkészült, folyamatos használatban van, hol Fanni apró cuccai vannak benne, hol a babái birtokolják.

Már egy ügyes 3 éves kezébe szülői segítséggel nyugodtan odaadnám, de ügyes kis varrólányok és -fiúk is találhatnak benne kihívást, mivel 3 különböző nehézségű öltésfajtát is bemutat a leírás, amivel a táska elkészíthető.
Nekem egyébként mindig eszembe jut, hogy házilag is elkészíthető lenne, de ennél a csomagnál minden olyan tökéletesen szabott, ráadásul szinte nem is kerül többe, mintha magunk vennénk meg a hozzávalókat, csak éppen gyönyörű színű, vastag filcanyagból dolgozhatunk, nem a magyar boltokban kapható gyenge minőségű barkácsfilcből.



Ugyanennek a csomagnak a karácsonyi testvére is a polcon várja már, hogy elkészítsük: a jövő héten, nyakig az adventi készülődésben erre is sort kerítünk majd -Poci és Fanni már nagyon feni rá a fogát! :)
A termékcsaládot a KreativKid Webáruház forgalmazza Magyarországon.


2010. december 3., péntek

Még egy rén

Ezúttal kéz- és lábfestéssel. Nem minden gyerek szereti, ha összemaszatolják, általában épp olyan végletes a hozzáállásuk a dologhoz, mint mondjuk az emberek többségének a spenóthoz vagy a közepesen átsült bélszínhez. :) Az enyémek imádják -Máté nagy visongására be is szaladt Tomy a kamerával, a végét még sikerült elcsípnie.


Máté rénszarvasa.


A Pocié vigyorgós lett -teljesen véletlen történt, de így épp olyan, mint a gazdája.


Fanni pedig túl soványnak találta a fejét, ezért csinos kis lúdtalpat pingált magának. :)


Mi kell hozzá?
Tempera vagy vízfesték, karton, forgó szemek, ragasztó


Hogyan készül?
A temperával könnyebben lehet boldogulni, én viszont most konstatáltam, hogy kifogytunk jónéhány színből, így maradt a vízfesték -ebből nem árt a jó minőségű.
A jól felvizezett világosbarna festékkel lekenjük a gyerkőc jobb, majd bal pracliját, és elkészítjük a szarvak lenyomatát.
Ha megszáradt, az egyik talpat sötétbarnával kenjük le és a fejet is a papírra nyomjuk.


Száradás után a hüvelykujjat piros festékbe mártva elkészítjük a nóziját.
Végül pedig felragasztjuk a forgó szemeket.


A padlófűtés most nagyon jól jött, mert amíg kezeket-lábakat sikáltunk, meg is száradtak a művek.
A legklasszabb az egészben pedig az volt, hogy Máté ottragadt és még egy vagonnyi papírt telefestett, nagy elmélyülésben...

Itt pedig a videó:


2010. december 1., szerda

Nem kicsit gyagyás rénszarvas


Fanni és én az emberi türelem Gauss-görbéjének két végpontján helyezkedünk el. Sajnos én vagyok az a kevésbé szerencsés, aki a extrém türelmes végén lézeng, így nem neki kell eltűrnie az én türelmetlenségemet, hanem nekem az övét.

Fanni tehát hazaér és azonnal van egy tucatnyi ötlete, mit kezdjen velem. "Anya, ma csináljuk meg azt a rénszarvast!" "Jó, csak először el kell még végeznem ezt meg ezt, utána megcsináljuk."- ez a válasz, mint általában, hiszen még két további kiskorú verseng értem az ötleteivel.
Mire Fannihoz jutok, természetesen már belekezdett, itt-ott elrontotta, rossz irányban vágta ki, jön a "mentsük, ami menthető" program. Ez a szegény szarvas szépen egyenesen állna, ha nem egyetlen réteg kartonból és túl kicsi hullámpapír alátéttel készült volna. (És kancsal sem lenne, de ha úgy vesszük, ez sajátos bájat kölcsönöz neki.) Így is megáll persze, egy kis nehezékkel.


A minta a Lidl-ben tavaly vásárolt kreatív papírcsomag elejéről származik, a végeredmény egész dekoratív.

A szarvast legalább 2 réteg vastag barna kartonból vágjuk ki, a fenyő dupla zöld karton, a pulcsija karácsonyi mintás, de lehet sima piros is, aztán szépen ki lehet díszíteni, a sálja piros filcanyag, az alap, amin áll, pedig fehér hullámkarton.
Mi úgy állítottuk bele az alapba a szarvast és a fenyőt, hogy a ragasztás felülre, a szarvashoz esik, de úgy is készíthető, hogy összeragasztjuk az alapot, majd sniccerrel bevágást csinálunk a szarvas lábainak és a fenyőnek.
A szabásmintát úgy tudjátok egyszerűen lemásolni, ha a képernyőn a megfelelő nagyságra nagyítjátok, majd a képernyőre helyezett géppapírra másoljátok puha hegyű filccel. Az alaphoz a mintán levőnek a dupláját kell venni hosszban (5.).

2010. november 26., péntek

Meglepetéééés!

2 hete minden este ugyanazon a karácsonyi meglepetésen dolgozom, és most végre az első fázis pipálva!!! :) Sziszifuszi munka volt, több tízezer fotót nyálaztam át, és jó érzés végre magam mögött tudni. (A részletei még nem publikusak, csak muszáj mentegetőznöm kicsit, miért hanyagoltam megint a blogot.)


Van ám egy meglepetésem számotokra is.
Igazából akkor akartam közzé tenni, amikor két hete nagy örömömre elérte a száz főt a rendszeres olvasóim száma, csak aztán nem futotta rá az időmből. De ezen a hétvégén nekigyürkőzöm, és pötyögök. Meséket.
Sokan kértétek ugyanis az utóbbi hetekben az adventi meséket, amit el is küldözgettem, mea culpázva hozzá kicsit, mert épkézláb darabokra bukkanni ebben a témakörben, főleg olyan rövidkékre, amik beleférnek egy mesenaptárba, nem túl egyszerű.
Emiatt tavaly tollat ragadtam és esténként meséket körmöltem. Mi tagadás, nem vagyok egy Bálint Ágnes vagy Fésűs Éva - Bartos Erikát talán megközelítem :) -, de ezek olyan mai, gyerekléptékű mesék lettek, az enyémek imádták őket. Kutyafuttában készültek, nem volt időm csiszolgatni őket.
Úgy gondoltam, kettőt kiválasztok és kicsit rendbeszedek belőlük számotokra. Mondjuk egy fiúsat és egy lányosat. És adom szeretettel mindenkinek, aki kéri -köszönetképpen, amiért ilyen sokan olvastok minket!

Tehát aki szeretné a két mesét, hagyja meg a mail-címét -kommentben vagy a jobb oldalsávban található postafiókomban -és amint elkészülök, már repítem is. Hasraütve azt mondom, legkésőbb hétfőn. :)

2010. március 2., kedd

Fanni-öltöztető

Rám tört a (tavaszi?) fáradtság és nem sikerült rávenni magam a blogírásra az elmúlt napokban.

Ez az öltöztető még karácsonyra készült Fanninak, az ő fényképből kivágott arcát applikáltam rá, így saját magát öltöztetheti mindenféle mesebeli csodanőcivé.

A figura és a ruhák papírból vannak, mindegyiknek egy-két kis mágnest ragasztottam a hátoldalára (papírboltban sikerült vágható, ragasztható mágnescsíkot vennem). Az alap, amire fel lehet tenni, egy egyszerű fém konyhai tálca -ha játszani támad kedve, csak előkapjuk a szekrényből.

Mit mondjak, igencsak macerás munka volt minden egyes ruhadarabot "rászabni" a babára, hogy tökéletesen illjen a testére, sehol ne lógjon ki. Kárpótol, hogy a tulajdonos szereti. :)

2010. február 10., szerda

Hóember cserépből

A nappali ablakán kukucskál befelé az igazi hóemberünk, idebentről pedig apró, el nem olvadó rokona néz kifelé. :)

Mi kell hozzá?
Apró cserép, hozzá illő méretű papírgömb, akrilfesték, filctoll, zseníliadrót, 2 pom-pom, erős ragasztó, flitter, kis szalag

Hogyan készül?
A cserepet fehérre festjük akrilfestékkel, jó sűrűn, szinte víz nélkül.
A flitter-gombokat bele is nyomhatjuk a festékbe, szépen beleszárad.
A papírgömbre filctollal megrajzoljuk az arcot. Ráragasztjuk a pom-pomokat és a zseníliát fülmelegítőnek.
Ha a cserép és a fej megszáradt, a fejecskét a testre ragasztjuk és egy kis ragasztóval fixáljuk a sálját is.

Nagyon aranyos verziókat találhattok még: