2010. december 19., vasárnap

Ajándék az óvónéniknek

Poci és Máté készítette ezeket a képeslapokat ajándékba a két csodás óvónéninek és a dadus néninek. Megsúgom, a harmadik bébirénszarvas minden lapon az én ujjamból lett -Mátéé az első és Pocié a második-, nem maradhattam ki a dologból, mert én is nagyon szeretem őket. :)


Mi kell hozzá?
Kék karton, barna, fehér és piros tempera, fülpálcika, kis méretű forgó szemek

Hogyan készül?
A kék kartonból boríték méretű képeslapot vágunk.
A temperákat műanyag alapon (pl. dobozfedél) kicsit meghígítjuk vízzel.
Barna teperával bekenjük a gyerkőc(ök) hüvelykujját és elkészítjük a lenyomatokat -ezek lesznek a fejek. Vékony ecsettel megfestjük az agancsot.
Ha megszáradt, fültisztító pálcikát piros temperába mártunk és a lenyomatával elkészítjük az orrokat. Ezután a pálcika másik végét fehér temperába mártva telepöttyözzük a lapot hópihékkel.


Forrás: Minden napra egy játék

2010. december 18., szombat

Egy korábbi bejegyzés apropóján..

Az Olvasó létra sorozat megosztotta a blog olvasóit. Ugyanígy nálunk a családot...Nóra a történeteket szívesen hallgatja, olvasni viszont nehézkesen áll neki. Igaz nem járunk annyira előre, mint Fanni. A betűket ismerte már suli előtt, olvasni azonban, csak nagy ritkán fogott neki, ha épp kedve támadt, akkor is csak apróságokat.
Nekem személy szerint pedig nem a kedvencem a sorozat. Igaz a hibát lehet, hogy ott követtem el, hogy rögtön a 3.-4. fok történeteivel kezdtünk, mert annak a címe fogta meg a leányzót..
A suli utolsó napjaira szobafogságra, inkább fürdőszobafogságra, kényszerültünk:(
A megpróbáltatások ellenére Nóra legnagyobb problémája az volt, hogy nem mehet suliba.
Ekkor jött az esti meglepi apa hazaérkezésekor, íme....

..mint kiderült Peti, már rég kinézte a könyvet. Most azonban az időpontot is megfelelőnek találta, jókedvre derítés címén:)
Sikerült! Kisbetegünk, rögtön magához vette és falta a betűket, jókedvű versikéket, melyeket a Janikovszky Éva rajongók által már jól ismert Réber rajzok díszítettek.
Mi szívből ajánljuk:D

2010. december 14., kedd

Mikulásfej vattaszakállal

Mikulás bácsit ebben az évben már utóljra fejeztük le, ígérem. Ez a Poci verziója.


Mi kell hozzá?
Testszínű, fehér és piros karton, vatta, ragasztó

Hogyan készül?
A fej részeit előrajzoljuk, kivágjuk és összeragasztjuk. Megrajzoljuk az arcot.
Apró vattadarabkákat összetömörítünk, gömölyítünk. A szakáll helyét beragasztózzuk, és rápotyogtatjuk a vattalabdacsokat.
Egy labdácskából sapkabojtot is ragasztunk.


Persze az egészben az volt a legjobb rész, amikor a vattagömböcskékkel célbafújóversenyt játszottunk a felragasztás előtt. Ha apa vág nekem róla egy rövid videót, majd megmutatom. :)


Forrás: Kaboose

2010. december 10., péntek

Adventi ajtódísz

Remélem, nem sikerült Virágot végképp elrémísztenem magamtól az előző posztommal, mivel ezt a koszorút éppen neki szeretném dedikálni. :) Gyanítom ugyanis, a blogvilág kreatív szegletében kevesen büszkélkedhetünk olyan kitartó, türelmes gyerkőcökkel, mint az övéi. Ha valaki, ő talán nem járna úgy, mint én, hogy egy kis rozetta elkészítése után a lánykám cserbenhagy, közölve, hogy ebből neki ennyi elég is volt.

Elkészítése tehát csak kitartó, monotóniatűrő embereknek ajánlott. El lehet vele zümmögni esténként elalvás előtt, egy kis zenét hallgatva... Én azért egyszer-kétszer megbántam, hogy nekifogtam, de a végeredmény kárpótolt.


Sajnos hiába kerestem olyan gyönyörű csomagoló papírokat, amikkel igazán izgalmas lett volna a végeredmény, volt rénszarvasos, télapós, gyertyás, karácsonyfás, de visszafogott minták és színek -egyenlőre álom. Így végül az itthon talált bordó, piros és mélyzöld kartonok mellett döntöttem.

Kivételesen nem írok részletes elkészítést, mert a Making Memories blogon, ahol az eredetit találtam, fényképes bemutatás található.
24 cm hosszú csíkokat vágtam, 4,5 cm, 3 cm és 2 cm széleseket, mindegyikből 12 db-ot. Egy rozettához 2 meghajtogatott csíkot kell cellux-szal összeragasztani. Annyit változtatnom kellett, hogy mivel a karton sokkal merevebb a csomagoló papírnál, a rozetták nagyon szétrúgták magukat, így mindegyiket egy kis karton körlapra ragasztottam fel ragasztópisztollyal.
A kör alakú koszorúalap, amire felragasztottam őket, pedig egy 24 cm külső átmérőjű kartongyűrű.

2010. december 9., csütörtök

Olvasó létra sorozat


Ismét könyvet fogok ajánlani, mégpedig azoknak, akik épp csak kóstolgatják az olvasás örömeit -vagy éppen nem sikerült eddig megszeretniük.

Hogy miért nem jó az olvasás tanításának módja és rendszere kis hazánkban, arról oldalakat lehetne teleírni.
Most csak egyetlen praktikus nagy döccenőre szeretnék kitérni, ami bizony sok gyereket megakaszt az olvasásban. Az olvasókönyvek első felében rengeteg a kép, hatalmas betűkkel először szótagok, majd szavak, később egy-egy mondat kerül mellé. Aztán amikor befejeződik a betűk tanulása, hirtelen egy huszárvágással rövid mesék következnek, megszakítás nélküli, kis betűmérettel nyomott szöveg: ez még a legelszántabbakat is elrettentheti.


Az Olvasó létra sorozat a kettő közti űrt hivatott betölteni. Azért "létra", mivel a sorozaton belül is több nehézségi fok van: Olvasó Leó, Olvasó Tigris, Olvasó Cinke, Olvasó Kalóz.... A legegyszerűbb fokon egy oldalra két nagy kép jut, a képek alatt egy-két mondat, szép nagy betűkkel és széles sorközökkel nyomva. A fokokon előre haladva csökken a képek mennyisége és mérete és egyre több a szöveg, de marad a nagy betű és a levegős szerkezet.
Hatalmas érdeme, hogy a témák tökéletesen a 6-8 éves korosztályra vannak méretezve, kutyákról, lovakról, iskoláról, dínókról, fociról szólnak, és a szövegek színvonalasak, nincsenek lebutítva.


Fanni anno a Kutyás történetekkel indított, és pár hónap alatt rágta el magát a legfelső fokig. Azt gondolom, ennél színvonalasabb és szerethetőbb könyveket nem nagyon találhatunk kis olvasást-kóstolgatóinknak.
A választék hatalmas, az ára kulturált, legutóbb a Libri könyvpalotában legalább 15 félét láttam kirakva belőle.

2010. december 8., szerda

Mikulásfej kézlenyomatból

Egyszerű és aranyos kézlenyomatos Mikulásfej, ez itt Fanni praclijából.


Mi kell hozzá?
Karton: fehér, piros, testszínű, rózsaszín, zöld, forgó szem, olló, ragasztó

Hogyan készül?
Sablont nem tudok megadni, hiszen a gyerek kezének a mérete határozza meg a többi rész méretét is.
Körberajzoljuk hát először a kezet és kivágjuk, majd ehhez mérve sorban megrajzoljuk a fejet, bajuszt, sapkát karimával, bojttal, orrot, arcot, szemöldököt és magyalt.
Ezután ebben a sorrendben szépen össze is ragasztjuk a mikulásfejet.



Az ötlet INNEN származik.

2010. december 7., kedd

Mesenaptárak

Bettiéknél és nálunk is a Mikulás hozta az adventi naptárat. Második napja szeretném már megmutatni őket, de egyszerűen nem jutottam el addig.
Megmutatom a képeket, aztán amint tudom, pótlom a leírást is. Gyanítom, legkorábban úgyis jövőre lesz rá valakinek szüksége! :)

Először is -most lehet irigykedni- Betti férje, Peti egyike azon ritka férfiembereknek, akik szeretnek kreatívkodni. Ő készítette a kollégáinak ezt a diós naptárat, ami szerintem csodaszép.
A félbevágott diókba ezúttal egy-egy név került, minden nap más szerencsés húzhat az édességes zsákból.



A gyerekek mesenaptárja Betti keze munkája. A mesék a csillagokban bújnak meg.


Nálunk pedig az angyalka zsákjaiban van minden napra egy mese -az ünnephez közeledve a tatyók is szépen elfogynak. 



2010. december 5., vasárnap

Kistáska és karácsonyi díszek filcből


Nagyon sok kreatív készletet kipróbáltunk már, rendszeresen vásárolunk és kapunk is ajándékba ilyesmit.
Valamilyen kis gikszert, átgondolatlanságból fakadó hibát viszont eddig mindegyikben találtunk.

Ez a bájos kis táska ilyen szempontból igazán rendhagyó termék: minden tökéletes rajta. Stimmel a lukak száma, a méretek passzolnak, van magyar leírás, a műanyag, gyerekkéznek tökéletesen biztonságos tű igen jól használható, ráadásul a gombra két kis mobil dísz is felakasztható, ez a virág és egy szívecske, mikor milyen kedve van a kis tulajdonosnak.


Amióta elkészült, folyamatos használatban van, hol Fanni apró cuccai vannak benne, hol a babái birtokolják.

Már egy ügyes 3 éves kezébe szülői segítséggel nyugodtan odaadnám, de ügyes kis varrólányok és -fiúk is találhatnak benne kihívást, mivel 3 különböző nehézségű öltésfajtát is bemutat a leírás, amivel a táska elkészíthető.
Nekem egyébként mindig eszembe jut, hogy házilag is elkészíthető lenne, de ennél a csomagnál minden olyan tökéletesen szabott, ráadásul szinte nem is kerül többe, mintha magunk vennénk meg a hozzávalókat, csak éppen gyönyörű színű, vastag filcanyagból dolgozhatunk, nem a magyar boltokban kapható gyenge minőségű barkácsfilcből.



Ugyanennek a csomagnak a karácsonyi testvére is a polcon várja már, hogy elkészítsük: a jövő héten, nyakig az adventi készülődésben erre is sort kerítünk majd -Poci és Fanni már nagyon feni rá a fogát! :)
A termékcsaládot a KreativKid Webáruház forgalmazza Magyarországon.


2010. december 3., péntek

Még egy rén

Ezúttal kéz- és lábfestéssel. Nem minden gyerek szereti, ha összemaszatolják, általában épp olyan végletes a hozzáállásuk a dologhoz, mint mondjuk az emberek többségének a spenóthoz vagy a közepesen átsült bélszínhez. :) Az enyémek imádják -Máté nagy visongására be is szaladt Tomy a kamerával, a végét még sikerült elcsípnie.


Máté rénszarvasa.


A Pocié vigyorgós lett -teljesen véletlen történt, de így épp olyan, mint a gazdája.


Fanni pedig túl soványnak találta a fejét, ezért csinos kis lúdtalpat pingált magának. :)


Mi kell hozzá?
Tempera vagy vízfesték, karton, forgó szemek, ragasztó


Hogyan készül?
A temperával könnyebben lehet boldogulni, én viszont most konstatáltam, hogy kifogytunk jónéhány színből, így maradt a vízfesték -ebből nem árt a jó minőségű.
A jól felvizezett világosbarna festékkel lekenjük a gyerkőc jobb, majd bal pracliját, és elkészítjük a szarvak lenyomatát.
Ha megszáradt, az egyik talpat sötétbarnával kenjük le és a fejet is a papírra nyomjuk.


Száradás után a hüvelykujjat piros festékbe mártva elkészítjük a nóziját.
Végül pedig felragasztjuk a forgó szemeket.


A padlófűtés most nagyon jól jött, mert amíg kezeket-lábakat sikáltunk, meg is száradtak a művek.
A legklasszabb az egészben pedig az volt, hogy Máté ottragadt és még egy vagonnyi papírt telefestett, nagy elmélyülésben...

Itt pedig a videó:


2010. december 1., szerda

Nem kicsit gyagyás rénszarvas


Fanni és én az emberi türelem Gauss-görbéjének két végpontján helyezkedünk el. Sajnos én vagyok az a kevésbé szerencsés, aki a extrém türelmes végén lézeng, így nem neki kell eltűrnie az én türelmetlenségemet, hanem nekem az övét.

Fanni tehát hazaér és azonnal van egy tucatnyi ötlete, mit kezdjen velem. "Anya, ma csináljuk meg azt a rénszarvast!" "Jó, csak először el kell még végeznem ezt meg ezt, utána megcsináljuk."- ez a válasz, mint általában, hiszen még két további kiskorú verseng értem az ötleteivel.
Mire Fannihoz jutok, természetesen már belekezdett, itt-ott elrontotta, rossz irányban vágta ki, jön a "mentsük, ami menthető" program. Ez a szegény szarvas szépen egyenesen állna, ha nem egyetlen réteg kartonból és túl kicsi hullámpapír alátéttel készült volna. (És kancsal sem lenne, de ha úgy vesszük, ez sajátos bájat kölcsönöz neki.) Így is megáll persze, egy kis nehezékkel.


A minta a Lidl-ben tavaly vásárolt kreatív papírcsomag elejéről származik, a végeredmény egész dekoratív.

A szarvast legalább 2 réteg vastag barna kartonból vágjuk ki, a fenyő dupla zöld karton, a pulcsija karácsonyi mintás, de lehet sima piros is, aztán szépen ki lehet díszíteni, a sálja piros filcanyag, az alap, amin áll, pedig fehér hullámkarton.
Mi úgy állítottuk bele az alapba a szarvast és a fenyőt, hogy a ragasztás felülre, a szarvashoz esik, de úgy is készíthető, hogy összeragasztjuk az alapot, majd sniccerrel bevágást csinálunk a szarvas lábainak és a fenyőnek.
A szabásmintát úgy tudjátok egyszerűen lemásolni, ha a képernyőn a megfelelő nagyságra nagyítjátok, majd a képernyőre helyezett géppapírra másoljátok puha hegyű filccel. Az alaphoz a mintán levőnek a dupláját kell venni hosszban (5.).

2010. november 29., hétfő

Könyvajánló



Úgy gondolom, hitelesen átadni és szerethetően felolvasni azt a könyvet tudjuk a gyerekünknek, amit mi magunk is szeretünk. Nem véletlen, hogy az enyéim mind szenvedélyes Weöres Sándor rajongók, imádják a Kaláka versesköteteit, na meg a nagy klasszikusokat Boribontól Mikkamakkáig. Próbáltam én terjeszkedni modernebb irányokba is sokszor, nagy hévvel vettem meg például a "Friss tinta" című kortárs verseskötetet, amibe azonban igen hamar beletört a bicskánk, és egy-két nagy röhögést leszámítva csak lapoztunk tovább kicsit értetlenül... Egyszerűen nem tudom megszeretni, ahogy felnőttek megpróbálnak gyerekfejjel gondolkodni, de látom a gyerekeimen is, nem talál be, ez nem az ő világuk, én legtöbbször erőlködésszagúnak érzem.
Félre ne értsetek, nem kritizálni akarok, kevés lennék én ahhoz, egyszerűen csak mi és ők nem pendülünk egy húron.

Nem is tudom, mért vettem le a polcról Gianni Rodari Halló, itt apu mesél! című könyvét a könyvtárban egy héttel ezelőtt. Talán mert olyan szeretnivaló illusztrációk voltak benne. Mert beleolvasva az rögtön lejött, hogy nem éppen a hagyományos mesék kategóriájába tartozik. Kicsit elvont, kicsit groteszk, egy cseppet sem szájbarágós.
Végül hazajött velünk, és már az első esti mese után tudtuk, Gianni és mi jól megértjük egymást. Azóta minden este, amikor felfelé terelgetem a törpéket az ágyukba, már a lépcsőn skandálják: "Ugye, ma is olvasol nekünk gyagyás mesét?" És ezt a megtisztelő gyagyás mese címet olyan nagy szeretettel tudják mondani... :)

Nem könnyű megmagyarázni, miért olyan jók ezek a mesék. De tény, én is minden este alig várom a következőt. Sokszor érzem azt a nagyon régre visszanyúló dezsavü-t: igen, végre valaki, aki tényleg gyereklélek maradt egy kicsit, ismerős a fantáziavilága pár évtized távlatából. És felismerik a gyerekek is!
Poci teljesen odavolt a fagylaltpalotáról szóló mesétől, amit a fagylaltkirály épített a népének, hogy elnyalogassák boldogan, de a mohó gyerkőcök véletlenül megették a király fagylaltkoronáját is, és nem volt többé fagylaltkirály, aki új palotát építsen, amikor a rége elfogyott. A másikban meg cukorjégeső esett Agyagfalván... A hegy nélküli országban pedig senki nem követ el rosszaságot, mert a büntetés az, hogy pofon kell vágni egy végtelenül jóságos és nyájas rendőrt, és az embereknek ez annyira nehezére esik, hogy inkább nem is rosszalkodnak.
Képtelen lennék választani, melyiket szeretem legjobban. És ami még izgalmas, mindegyik mese mond valami fontosat -de nem ugyanazt felnőtteknek és gyerekeknek. A három gyerek is sokszor egészen máshogy értelmezi a meséket és ez teljesen jól is van így.

Ajánlom hát szeretettel, és kíváncsi vagyok, ti és a csemetéitek mit szólnak hozzá!


2010. november 27., szombat

Advent

Fanni már napok óta tűkön ül, annyira várja az adventi készülődést.
Családilag rajongunk ezért az időszakért, amíg a gyerekek ovisok voltak, Mikulás után már hazaloptam őket és csak adventeztünk ezerrel. Sajnos ezt már egy iskolással nem nagyon tehetem meg.

Lesz majd azért így is rengeteg adventi ötlet, remélem, koszorúból azonban ebben az évben sajátot nem mutatok.
Vettem egy nagy levegőt és erről az egyről most lemondtam. Ha virágboltban dolgoznék, na meg ha lenne hozzá tehetségem, akkor ezeknek a koszorúknak a gyártása biztosan a kedvencem lenne, mert ott volna előttem a sok alapanyag, lehetne variálgatni. Így azonban, hogy fejben kell összeállítani, aztán rohangálni a hozzávalókért, és sosem sikerül mindent beszerezni, amit ráképzeltem.... 
Máté ismét tüszőzött a héten és erre egyszerűen nem tudtam, nem is akartam már időt szakítani. Engedélyt adtam magamnak egy instant változatra. :)

De jövőre remélem megcsinálom ezt:


Ez az adventi koszorú tetszett nekem legjobban azok közül, amikre ebben az évben rábukkantam, ITT.


Ez pedig az ezévi, virágosnál vásárolt. Reméljük, Poci és Máté nem falják fel a szárított citromokat róla, nagyon fenik rá a fogukat... :)

2010. november 26., péntek

Meglepetéééés!

2 hete minden este ugyanazon a karácsonyi meglepetésen dolgozom, és most végre az első fázis pipálva!!! :) Sziszifuszi munka volt, több tízezer fotót nyálaztam át, és jó érzés végre magam mögött tudni. (A részletei még nem publikusak, csak muszáj mentegetőznöm kicsit, miért hanyagoltam megint a blogot.)


Van ám egy meglepetésem számotokra is.
Igazából akkor akartam közzé tenni, amikor két hete nagy örömömre elérte a száz főt a rendszeres olvasóim száma, csak aztán nem futotta rá az időmből. De ezen a hétvégén nekigyürkőzöm, és pötyögök. Meséket.
Sokan kértétek ugyanis az utóbbi hetekben az adventi meséket, amit el is küldözgettem, mea culpázva hozzá kicsit, mert épkézláb darabokra bukkanni ebben a témakörben, főleg olyan rövidkékre, amik beleférnek egy mesenaptárba, nem túl egyszerű.
Emiatt tavaly tollat ragadtam és esténként meséket körmöltem. Mi tagadás, nem vagyok egy Bálint Ágnes vagy Fésűs Éva - Bartos Erikát talán megközelítem :) -, de ezek olyan mai, gyerekléptékű mesék lettek, az enyémek imádták őket. Kutyafuttában készültek, nem volt időm csiszolgatni őket.
Úgy gondoltam, kettőt kiválasztok és kicsit rendbeszedek belőlük számotokra. Mondjuk egy fiúsat és egy lányosat. És adom szeretettel mindenkinek, aki kéri -köszönetképpen, amiért ilyen sokan olvastok minket!

Tehát aki szeretné a két mesét, hagyja meg a mail-címét -kommentben vagy a jobb oldalsávban található postafiókomban -és amint elkészülök, már repítem is. Hasraütve azt mondom, legkésőbb hétfőn. :)

2010. november 19., péntek

Etesd a madarakat!

Az első fagyok már pár hete beköszöntöttek, aztán jött egy kis novemberi tavasz, de rövidesen ismét dideregni fogunk -és nem csak mi.

Nem akarok okosságokat írni a madáretetésről, szerintem az apró kis gesztusért hatalmas ajándék, hogy az ablakból megleshetjük a kisvendégeket a gyerekekkel.
A különböző madárfajták etetési igényei különbözőek lehetnek, érdemes utánanézni, kik járnak a kertünkben. Nekünk egyszerű a dolgunk, hat kis cinegénk van, süldők még és egészen bátrak, közel merészkednek, sőt, hangosan méltatlankodnak, ha nem várja őket semmi finomság. Eddig cinkegolyót kaptak, de szerettünk volna nekik etetőt is.


Önző módon arra vágytam, hogy legyen egyszerűen -a gyerekekkel közösen -elkészíthető, és legalább egy lehelletnyit esztétikus is. Ebbe rögtön beleszerettem.

Persze a fotózás után kifüggesztettem egy cinkegolyót is elé, hogy a madarak rájöjjenek, mi lehet a fán csüngő anomália -de az utóbbi meleg napokban elmaradoztak, remélem, rövidesen újra jönnek a "büfébe".


Mi kell hozzá?
PET-palack, barna és fehér akrilfesték, olló, damil, vastag tű, ragasztópisztoly, fenyőmulcs, írásvetítőfólia, tűzőgép

Hogyan készül?
A palackba cinkényi lyukat vágtunk, majd barna akrilfestékkel lefestettük -ahol a tető eltakarja majd, ott meg lehet spórolni a festést. Száradás után még egy réteg festéket felvittünk, így szép egyenletes lett a felület.


Fehér festékkel díszítést is kapott, majd vastag tűbe damilt fűztem és átfúrtam vele a palack szája alatti részen.


A fóliából félkör alakot vágtam ki, kúppá alakítottam és tűzőgéppel összetűztem.
Ezen is átfűztem a damilt a tű segítségével, így az egyben rögzítette is a palackhoz a tetőt.
A damilt a végén többször megcsomóztam -ezzel lehet majd a fára akasztani.


A tetőre ragasztópisztollyal felragasztottam a mulcsot -no, ez felnőttmunka, nem valami haladós művelet, de a végeredmény mutatós.


Aggódtam, a mulcsréteg mennyire lesz tartós, de egyenlőre nagyon jól állja a sarat. Ha netán valamikor mégis potyogni kezdene, ezt hiszem, egy natúr agyagcserepet húznék rá tető gyanánt.


Na és mi illenék jobban a madáretetés témájához, mint egy madárijesztő? :)
Ő volt az őszi ablakdíszünk, csak elfelejtettem megmutatni. Akinek tetszik, jövő őszre elmentheti.


Innen származik a sablon.

2010. november 12., péntek

Kopácsoló harkály


Ez a kis harkály abszolút bingó választás volt!
Izgultam nagyon, hogy tényleg fog-e kopácsolni, de minden nagyon szépen működött.
A közepében lévő szívószálon áthúzott gumifonálon csúszik lefelé, de mivel a súlya kicsit hátrafeléhúzza, a gumi viszont visszarántja, szép lassan kopácsolva halad lefelé, az elkövetők legnagyobb örömére.
Nézzétek meg a videón, hogy működik (érdemes végignézni, a vége cuki!):



Mi kell hozzá?
Fehér karton, fekete filctoll, zsírkréta, olló, ragasztó, cellux, szívószál, gumifonál (vékony, azt hiszem, ezt hívják kalapguminak is), 2 gyöngy

Hogyan készül?
A sablon ITT található, mivel én szerettem volna, hogy a gyerekek színezzenek, átkontúroztam fehér kartonra.


Ezután jöhet a színezés. ( Mint látjátok, Poci keze még hamar fárad, normál ceruzafogásból rendszeresen ökölfogásra vált, pihenésképpen. Nem kell megijedni, ha a gyermekednél ugyanezt látod, hiszen a kéztőcsontok fejlődése ebben a korban még nem záródott le -majd 11-12 éves kor körül fog-, a kéz még fáradékony és nem is olyan ügyes. Sem erőltetni, sem túlterhelni nem szerencsés.)


Majd a kivágás.


A madárkákat összehajtjuk, majd a felezővonalra cellux-szal egy darabka szívószálat ragasztunk, a vékony fajtából. Ha csak vastag szívószálunk van otthon, hosszában elvágjuk, összébb csavarjuk és cellux-szal rögzítjük.
Ezután összeragasztjuk a két féltekét. :)


A gumicérnát átfűzzük a szívószálon és a két végére egy-egy gyöngyöt kötünk, ez megakadályozza, hogy a madár lecsússzon róla. Érdemes minimum 3X megcsomózni, mert a gumicérna könnyen kioldódik.


Ninc más hátra, jól kifeszítjük a cérnát és kis harkályunk munkába áll!


Az ötlet a Made by Joel blogról származik.
Dalos kedvűek barkácsolás közben énekelgethetik Gryllus Vilmos bácsi kedves nótáját, a "Harkály kopog a száraz kérgen" kezdetűt.

2010. november 10., szerda

Betűzgető ovisoknak


Fanni is ennyi idős lehetett, amikor rájöttünk, hogy ismeri a betűket. Hogy honnan, az abszolúte rejtélyes volt, mert én szándékosan nem elégítettem ki ilyen irányú kíváncsiságát, aztán egyik nap az autóban végigolvasta nekünk az út melletti reklámokat és onnantól már nem volt megállás.
Poci annyival természetesen beelőzött, hogy volt kitől ellesnie a tudományt, úgyhogy épp csak a 4.-et taposta, amikor már akaratlanul is magára szedte ezt a tudást, most azonban már izgatja is. Már vágyik arra, hogy feladatok elé legyen állítva, iskolásat kell játsznunk -messze nem iskolaérett persze, nincs még meg benne az a kitartás, de az esze vág, mint a borotva. És kellenek neki a betűk.


Magyarországon az oktatási rendszer egyik brutális hibája, hogy ahelyett, hogy elnyújtva, előbb játszogatva tanítaná az olvasást, néhány hónap alatt zúdít rá mindent a gyerekekre. Pedig a betűk és számok világa már 5-6 évesen sok gyerkőcöt vonz, ilyenkor kellene elkezdeni ismerkedni a betűk formájával, megtanulni szótagolni és hangokat leválasztani a szavakból. Nagyon sokat ötletet lehet ellesni angol és amerikai otthontanulós blogokból, és ha kíváncsi a gyerkőc, nyugodtan ki szabad elégíteni az érdeklődését.
Fennáll persze a veszély, hogy unatkozni fog majd első osztályban -én is aggódtam emiatt-, de most sokkal inkább szerencsésnek tartom Fannit, mert az iskola annyira kevés olyan információt ad, ami a mai gyerekek érdeklődéséhez passzolna, ő viszont az olvasás segítségével a könyvekből rengeteget szív magába és pótolja azt, ami ott elmarad.


Na de vissza a mai játékhoz, ami egészen egyszerű, nem kell hozzá más, csak néhány kiszuperált magazin.

Hogyan csináljuk?

Egy papírlapra a gyerkőc diktálja föl a neki tetsző szavakat, mi írjuk oda nyomtatott nagy betűkkel (később lehet olyat is játszani vele, hogy kis betűről nagyra vagy írottról nyomtatottra alakítsa át).
Magazinokból vágjunk ki nagy betűkből álló szócsíkokat.
A gyermek ezekben keresse meg a szükséges betűket, vagdossa ki és ragassza föl a lapra.


További betűs ötleteket találtok még ITT.