2009. július 28., kedd

Megmutatom...

..., milyen ajándékot csinált Fanni Máténak. A mini nagyon odavan érte, hogy Ő ül a piros traktorban a nappali ablakán. :) A kép természetesen Bartos Erika családi eposzából származik, minden gyerkőcöm tökéletesen azonosul a megfelelő szereplővel.

Ez pedig az én gyorstalpaló ajándékom egy csapat kistininek, akik a legelső osztályom voltak, pedagógus mivoltom talán legmeghatározóbb személyei, 9 évvel ezelőtt egy csapat szeretnivaló törpike, most gyönyörű kiskamaszok, akik megtiszteltek azzal, hogy ennyi év után nem felejtettek el és meghívtak a ballagásukra. :)

2009. július 23., csütörtök

Teknősbéka

Bár a könyv egyszerűnek sorolja be ezt a békucit, hozzám hasonlóan kevésbé tapasztalt origamisoknak érdemes előre kipróbálni, mert van egy-két kacifántosabb lépés is benne.



2009. július 20., hétfő

Hollókői kézművesház

Nálunk sem telt a nyaralás kézműveskedés nélkül:) Nem tudom milyen érzékkel, de Hollókőn Nóra elsőnek abba a házba ment be ahol nemcsak csodálni lehetett a szép portékát, hanem elkészíteni is egyes darabjait.

Ő kékfestő lett. No persze nem valójában, de az eredmény hasonlít.


Kékfestős kendő.


Nem kell hozzá más, csak egy darab anyag /kék/, a megfelelő formára vágva szegve. Itt fejkendő, zsebkendő, kötény, tarisznya volt. Csak a varrástudomány szab határt a gondolatnak, legalábbis nálam.

Pár keményebb kartonból kivágott sablon. Virág, lepke, szívecske stb. Melyet fehér ceruzával körbekontúrozunk az anyagon.




Pöttyözés. Mi fehér textilfestéket használtunk. Nagyjából egyenlőre távolságokra végigpöttyöztük a mintát.

Majd türelemmel kivárt 1 óra száradás és kész is!


Azóta van rengeteg ötlet, hogy még mit szeretne, a kivitelezés még várat magára, talán majd ha hűvösebbre fordul az idő és beszorulunk a szobába! Addig is a pöttyözéshez nélkülözhetetlen dugó-gombostű páros már rajtra kész:)

Majdnem a Balaton hullámain

"Egészség-ügyben" ránk jár mostanság a rúd. Felpakolták ugyanis a nagyszülők Fannit és Pocit és elvitték nyaralni a Balatonra, de még aznap este Fanni belázasodott. Kiadós torokgyulladás volt a diagnózis, gyógyszerrel és 5 nap szigorú eltiltás a pancsolástól.
Hétvégén mentünk mi is utánuk, akkor gyártottuk együtt ezeket a hajókat, hogy ha már bele nem is mehetnek, csinálhassanak valami vízközeli tevékenységet.
Elnézést a képek minőségéért, Máté az igazak álmát aludta a fényképezőgépem társaságában, így maradt a mobil telefon.


Mi kell hozzá? Színes műszaki karton, hurkapálca, rajzeszköz, olló, vonalzó, kimosott üdítős vagy tejes doboz, ragasztópisztoly, oázis vagy levegőn keményedő gyurma


Hogyan készül?
A dobozról levágjuk a felső oldalát.
Minden gyerek kiválasztja, milyen színű vitorlákat szeretne, a nagy vitorlához 9X9cm-es, a kicsihez 7X7-es négyzetet vágunk ki a színes kartonokból.
A gyerekek kidíszítik a vitorlákat, majd ollóval a függőleges felezővonal két végéhez közel kiszúrjuk és felhúzzuk hurkapálcára. Vigyázzunk, ne legyen túl nagy a lyuk, a vitorlák csak akkor állnak szép ívelten, ha szorosan vannak az árbócrúdra fűzve!
Oázisból levágunk egy akkora darabot, ami jól megtartja az árbócot, ennek hiányában még előző nap gyurmából készítünk árbócalapot, kb. diónyi nagyságú gyurmadarabot gömbölyítve, alul simára lapítva, és előre kifúrjuk az árbóc helyét is hurkapálcával -inkább tágabbra, mert a gyurma száradáskor picit összemegy.
Ezután ragasztópisztollyal az oázist vagy gyurmát a doboz belsejébe ragasztjuk, középre. A hurkapálcika alsó 1/5-ét letörjük, különben túl hosszú lenne az árbóc, és a többit ragasztóval fixáljuk a lyukba.
Türelmetlenül kivárjuk azt a 20 másodpercet, amíg megszárad, és jöhet a vízreszállás.


Mivel épp jött fel a vihar, az első vízi próbát az udvaron tartottuk, Fanni római és Poci gall hajója jól állta a sarat.
A Balatonba már a nagyszülőkkel engdik majd be a hajócskákat, ehhez mindenképp kötelet kötnek rá, hogy ne szabaduljon el, mert akkor szemétté válva szennyezi a tavat. Csak egy picit lazítani kell a kupakon, és az így keletkezett vájatba stabilan beköthető a madzag.

Az ötletet itt találtam.

2009. július 15., szerda

Vízbedobálós

Feltöltöttük a medencét. Hurrá! Izé, ajajajjjj! Mert ugye ki kell várni azt a néhány órát, amíg a víz felmelegszik. Közben azonban a két a nagy gyerek folyamatosan félig belelóg és nyakig lucskos, a kicsi fejeseket próbál ugrani, majd belehord mindent a kertből szétcincált virágtól a földig, a terasz pedig lucsog a vízben, lábtörés-veszélyes övezetté nyilvánítandó.
Idegösszeroppanás elodázása végett megpróbáltam valami értelmes vizes foglalatosságot találni, íme:

Mi kell hozzá? Egy nagy kupac vízbe dobálható használati tárgy, papír és (erre utólag döbbentem rá) alkoholos filc
Hogyan játsszuk?
Előre megbeszéljük, hogy ki fogjuk próbálni, vajon mely tárgyak süllyednek el a vízben és melyek nem. Egy-egy papírdarabra ezt fel is írjuk, így fogjuk csoportosítani.
A gyerekek felváltva választhatnak tárgyat a kupacból, tippelnek, el fog-e süllyedni, majd beledobhatják, én kihalászom, és besorolják a megfelelő csoportba.
A végén megszemléljük a végeredményt, megbeszéljük, kit melyik lepett meg leginkább.

Ezt a játékot egyszer régen itt olvastam.

2009. július 12., vasárnap

Nyakig a grízben

Már régóta szemezgetek ezzel a tevékenységgel, több helyen is láttam, legutóbb Eszternél. Gondoltam, hogy szeretni fogják, de még így is alulbecsültem: abszolút tarolt.
Poci, aki egyébként nem igazán rajzolgat még, a ceruza valahogy nem vonzza, ezúttal egy jó óráig dolgozott hihetetlen lelkesen, larajzolta az elmúlt hetek élményeit számtalan fázisban, mamit-papit, az úszkálást a Keletiben, volt persze pókember is (óvodai fertőzés, igazából fogalma sincs, mire való :), végül Julius Caesar palotáját formázgatta meg immáron térben. Fanni inkább kísérletezgetett a technikával, milyen vastagságú grízrétegbe hogy hat az ujjnyomat, nem csak festett, hanem szórt is.
Lényeg a lényeg, szívből ajánlom!

Mi kell hozzá?
Egy jó nagy sötét színű tepsi, búzadara, na és persze porszívó :)
Hogyan csináljuk?
A gríz egyenletes elterítésében kisebb gyerekeknél segédkezni kell, egyébként teljes a szabadságuk, rajzolhatnak, lenyomatozhatnak, építkezhetnek, akár süti- vagy gyurmakiszúrókat is használhatnak...

2009. július 8., szerda

Versenymadarak -a projekt folytatódik


Amikor megláttam ITT ezeket a versenyző madárkákat, tudtam, hogy nekünk találták ki őket! Egy jó órányi önfeledt visongás igazolta a sejtésemet. :)


Mi kell hozzá? Műanyag pohár, színes toll, mozgó babaszemek, szívószál, cellux, erős folyékony ragasztó, olló, narancssárga karton, fonál (hímzőfonálon repültek a leggyorsabban)


Hogyan készül?
A kartonpapírból kivágjuk a csőrt, majd a szemet és a csőrt felragasztjuk a pohár aljára.


A szívószálat olyan méretre vágjuk, hogy kicsit túllógjon a pohár peremén -különben akadna benne a cérna-, és széles cellux-szal felragasztjuk a madár hátára.


Színes tollakból szárnyat, farkat, bóbitát ragasztunk.


Mi két fotelt toltunk a nappali két végébe, ahhoz rögzítettük a fonalakat, rajta a felfűzött madárkákkal.


A kötélpályán aztán indulhatott a verseny!

2009. július 2., csütörtök

Madarak, kártyák, bingó

Az elkövetkező napokban várhatóan a "Madár" témakörben sokféle elfoglaltságot mutatok majd be. Fanni ijesztő sebességgel kezd ugyanis nyílni az iskolás tudományokra, olyan, mint egy szivacs, igényli a komolyabb foglalkozásokat is, ezért gondoltam, hogy a kreatívkodást kikerekítem kicsit. Poci egyébként szívesen csatlakozik, Fanni lendülete őt is magával ragadja.

Először is összegyűjtöttem az interneten egy kupac madárképet, és több példányban ki is nyomtattattam apával.

Két ívből bingó-tábla készült, mivel ez az első bingónk, még csak 3X3-asban.
Lényege, hogy ugyanazt a 9 madarat különböző elrendezésben ragasztottam fel a táblára. Minden gyerek kap 1 táblát és 9 kis tárgyat (korongot, kavicsot...). A játékvezető (én) a kezében tartja a 9 madár kártyáját, a legfelsőről leírást ad. A gyerekek kitalálják, melyikre gondolt, és rátesznek a képére egy kis tárgyat. (Nagyobbak ülhetnek háttal, hogy ne lessenek, én Pocit még hagytam kicsit sasolni, a második menettől már úgyis ott volt benne az igény, hogy egyedül találja ki és nem nézett a Fanni táblájára).
Az eredeti bingóban az győz, akinek vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan kigyűlik a sor, de mi csak vízszintesre és függőlegesre játszottunk, mert a hármas bingóban egyébként túl hamar vége lenne.
Kezdő társasozóknak direkt jó, hogy a 3-as verzióban rengetegszer döntetlen az eredmény, így mindenki örül!

A következő ívből madár-kártyákat gyártottam, úgy, hogy minden képecskét kemény papírra ragasztottam, a madár nevét is ráírtam, és nagy cellux-szal bevontam, hogy tartósabb legyen.
Ezekre a kártyákra szükség van a bingónál is legalábbis 9-re belőlük, egyébként meg kiválóan lehet velük szortírozósat játszani, amit az enyéim nagyon szeretnek.
Mi úgy játsszuk ezt, hogy középre kirakjuk az összes kártyát, megbeszéljük, kinek melyikeket kell válogatnia, aztán felváltva húzhatnak. Nagyon sok tulajdonság adhatja a válogatás alapját, pl. házi- vagy vadállat, él-e hazánkban, táplálkozása, élőhelye, láttunk-e már ilyet vagy nem....

Természetesen mielőtt mindehhez hozzáfogtunk, olvasgattuk ezt a két könyvet, melyeket a könyvtárból zsákmányoltunk. A "Madarak" kisgyerekeknek szól, néhány érdekes madárról, szép rajzokkal, a teljesség vagy komolyabb rendszerezettség igénye nélkül. A "Magyarország legszebb madarai" című lenyűgözően szép fotókat tartalmaz, mindenkinek szívből ajánlom, megdobogtatja az ember szívét, milyen gyönyörű állatok lakják kis hazánkat!
(A madarak képét tartalmazó word dokumentumot sajnos nem tudom csatolni ide a blogba, de aki szeretné használni, annak e-mail-ben szívesen elküldöm.)