Gyerekbazár-Zsibvásár

Nagyon jó kis családos-gyerekes-alkotós rendezvény szerveződik Zuglóban szeptember utolsó hétvégéjén! A részletekért kattintsatok a plakátra!

Mese a tányéron

Fanni a kertben gyűjtögetett jóságokból készítette ezt a művet, Polly kutyánkat ábrázolja. :)

Erről jutott eszembe, hogy ismeritek-e a Little Nummies blogot? Akinek időnként van kedve elpepecselni egy kis reggeli meglepetés kedvéért, vagy épp közösen a gyerkőccel meseuzsit gyártani, rengeteg ilyen aranyos ötletből válogathat náluk:

  

Recycling

A bemutatott alkotásoknál nem írtam még külön róla, de nagyon fontosnak tartom, hogy az elkészítésüknél nagyon sokszor újrahasznosítunk a háztartásban feleslegessé vált dolgokat.

Jó vastag kartonból rengeteg élelmiszer (corn flakes, csokik, bonbonok...) csomagolása készül, ezek kincsként gyűlnek, mert sokkal vastagabbak, mint a papírboltban kapható kartonok, merevítésnek nagyon jók a hátukra ragasztva. Ugyanúgy értékesek a különböző (pl. cipős) dobozok, sokminden készülhet belőlük. Elrakjuk a szebb csomagoló papírokat is, különösen szeretem a virágcsokrok papírjait, nem csak a díszpapírt, amibe kötik őket, hanem mostanság gyönyörű selyempapírba csavarják a csokrokat a szállításhoz. A wc-papír tekercsek, na meg a konyhai papírtörlőé, szintén gyűjtögetésre érdemesek. A tojástartó multifunkcionális kincs! :)

A műanyag tejfölös- és joghurtos poharak, actimeles apró flakonok, doboztetők, kupakok csupa hasznos holmi, konzervdobozból is sok szépség készíthető.

A lyukas zokni és harisnya bábkészítésnél nagy kincs, a kiszuperált párna tömőanyaga babatömésre alkalmas, az elöregedett lepedő, a moshatatlan foltot szerzett póló varrogatásra kitűnő alapanyag.

A Crafty Crow-n nemrég egész sorozat volt a témáról, néhány klassz kis gyűjtemény ízelítőnek: sok-sok aranyosság kupakokból, tojástartóból, parafadugóból, újrafelhasznált kartonból.

Arról viszont, hogy hogyan lehet mindezt okosan tárolni, ne tőlem kérjetek okosítást. :) Épp most is a kreatívos komód újrapakolása előtt állok, mert minden kizuhanni óhajt már belőle, ha csak kinyitom. :) De ez el ne vegye a kedveteket, ti tuti ügyesebb pakolók vagytok: tessék csak bátran zöldülni!!! :)
(Kép innen)

Mesekönyv autóista gyerekeknek

Karácsonyra érkezett hozzánk, egészen pontosan autómán Mátékánkat lepte meg vele a mamipapi-angyal. Azóta 856szor olvastam el, higgyétek el, nem önszántamból... Nem mintha nem lenne nagyon klassz kis könyv, mert az, csak én olyan fajta vagyok, hogy a legkedvesebb könyvemet sem olvastam el kettőnél többször, sőt!

De Imbusz mester és Pudlimász kutya totálisan belopta magát a gyerekek szívébe, főleg a tulajdonoséba, és nem lehet betelni vele.

Nincs túl nagy választék autókról szóló mesekönyvekből, főleg jókból nem, pedig biztosan tudom, nem Mátém az egyetlen kisfiú a földkerekségen, akinek az autó a mindene.

Na, ebben a könyvben aztán tobzódhatunk, van betonalattjáró, szörppel működő eperautó, kárautó, ami tud katasztrófát elhárítani, de még inkább előidézni, felfújható autó, repülő szélzsákautó, autóvá alakított fotelen közlekedő macska, na meg az enyéim kedvence, a bűzautó, ami a kelkáposztafőzeléktől a tornazokniig bármilyen "illatot" egyetlen gombnyomásra idéz elő.

(Nekem sikerült annyit hozzátennem még a könyv sikeréhez, hogy enyhén agyhalálközeli állapotomban rögtön elsőre a "sofőr" szót sikerült "fosőr"-nek olvasnom, természetesen azóta csak úgy lehet és a gyerekek pontosan tudják már, hol és hány helyen szerepel ez a szó a könyvben, és lélegzetvisszafojtva várják, hogy aztán kipukkanhassanak a röhögéstől újra meg újra.)

Egy szó mint száz: May Szilvia nagyon szerethető kis világot álmodott meg ebben a könyvsorozatban, aminek a többi tagját is kénytelenek leszünk majd beszerezni. Ajánlom figyelmetekbe!

Olvasó létra sorozat

Ismét könyvet fogok ajánlani, mégpedig azoknak, akik épp csak kóstolgatják az olvasás örömeit -vagy éppen nem sikerült eddig megszeretniük.

Hogy miért nem jó az olvasás tanításának módja és rendszere kis hazánkban, arról oldalakat lehetne teleírni.

Most csak egyetlen praktikus nagy döccenőre szeretnék kitérni, ami bizony sok gyereket megakaszt az olvasásban. Az olvasókönyvek első felében rengeteg a kép, hatalmas betűkkel először szótagok, majd szavak, később egy-egy mondat kerül mellé. Aztán amikor befejeződik a betűk tanulása, hirtelen egy huszárvágással rövid mesék következnek, megszakítás nélküli, kis betűmérettel nyomott szöveg: ez még a legelszántabbakat is elrettentheti.

Az Olvasó létra sorozat a kettő közti űrt hivatott betölteni. Azért "létra", mivel a sorozaton belül is több nehézségi fok van: Olvasó Leó, Olvasó Tigris, Olvasó Cinke, Olvasó Kalóz.... A legegyszerűbb fokon egy oldalra két nagy kép jut, a képek alatt egy-két mondat, szép nagy betűkkel és széles sorközökkel nyomva. A fokokon előre haladva csökken a képek mennyisége és mérete és egyre több a szöveg, de marad a nagy betű és a levegős szerkezet.

Hatalmas érdeme, hogy a témák tökéletesen a 6-8 éves korosztályra vannak méretezve, kutyákról, lovakról, iskoláról, dínókról, fociról szólnak, és a szövegek színvonalasak, nincsenek lebutítva.

Fanni anno a Kutyás történetekkel indított, és pár hónap alatt rágta el magát a legfelső fokig. Azt gondolom, ennél színvonalasabb és szerethetőbb könyveket nem nagyon találhatunk kis olvasást-kóstolgatóinknak.

A választék hatalmas, az ára kulturált, legutóbb a Libri könyvpalotában legalább 15 félét láttam kirakva belőle.

Könyvajánló

Úgy gondolom, hitelesen átadni és szerethetően felolvasni azt a könyvet tudjuk a gyerekünknek, amit mi magunk is szeretünk. Nem véletlen, hogy az enyéim mind szenvedélyes Weöres Sándor rajongók, imádják a Kaláka versesköteteit, na meg a nagy klasszikusokat Boribontól Mikkamakkáig. Próbáltam én terjeszkedni modernebb irányokba is sokszor, nagy hévvel vettem meg például a "Friss tinta" című kortárs verseskötetet, amibe azonban igen hamar beletört a bicskánk, és egy-két nagy röhögést leszámítva csak lapoztunk tovább kicsit értetlenül... Egyszerűen nem tudom megszeretni, ahogy felnőttek megpróbálnak gyerekfejjel gondolkodni, de látom a gyerekeimen is, nem talál be, ez nem az ő világuk, én legtöbbször erőlködésszagúnak érzem.
Félre ne értsetek, nem kritizálni akarok, kevés lennék én ahhoz, egyszerűen csak mi és ők nem pendülünk egy húron.

Nem is tudom, mért vettem le a polcról Gianni Rodari Halló, itt apu mesél! című könyvét a könyvtárban egy héttel ezelőtt. Talán mert olyan szeretnivaló illusztrációk voltak benne. Mert beleolvasva az rögtön lejött, hogy nem éppen a hagyományos mesék kategóriájába tartozik. Kicsit elvont, kicsit groteszk, egy cseppet sem szájbarágós.

Végül hazajött velünk, és már az első esti mese után tudtuk, Gianni és mi jól megértjük egymást. Azóta minden este, amikor felfelé terelgetem a törpéket az ágyukba, már a lépcsőn skandálják: "Ugye, ma is olvasol nekünk gyagyás mesét?" És ezt a megtisztelő gyagyás mese címet olyan nagy szeretettel tudják mondani... :)

Nem könnyű megmagyarázni, miért olyan jók ezek a mesék. De tény, én is minden este alig várom a következőt. Sokszor érzem azt a nagyon régre visszanyúló dezsavü-t: igen, végre valaki, aki tényleg gyereklélek maradt egy kicsit, ismerős a fantáziavilága pár évtized távlatából. És felismerik a gyerekek is!

Poci teljesen odavolt a fagylaltpalotáról szóló mesétől, amit a fagylaltkirály épített a népének, hogy elnyalogassák boldogan, de a mohó gyerkőcök véletlenül megették a király fagylaltkoronáját is, és nem volt többé fagylaltkirály, aki új palotát építsen, amikor a rége elfogyott. A másikban meg cukorjégeső esett Agyagfalván... A hegy nélküli országban pedig senki nem követ el rosszaságot, mert a büntetés az, hogy pofon kell vágni egy végtelenül jóságos és nyájas rendőrt, és az embereknek ez annyira nehezére esik, hogy inkább nem is rosszalkodnak.

Képtelen lennék választani, melyiket szeretem legjobban. És ami még izgalmas, mindegyik mese mond valami fontosat -de nem ugyanazt felnőtteknek és gyerekeknek. A három gyerek is sokszor egészen máshogy értelmezi a meséket és ez teljesen jól is van így.

Ajánlom hát szeretettel, és kíváncsi vagyok, ti és a csemetéitek mit szólnak hozzá!

Ha szűkös az időkeret...

..és a csemete mégis készítene valamit?

Kezdő első osztályos szülőként irigylem az ovis gyerekekkel rendelkező szülő társaim, vagy a már jobb időbeosztást megtalálókat. Szeptember elseje óta a nagylányom egyik legkedvesebb hobbijára a kreatív alkotásra marad a legkevesebb idő. /persze másra sem sokkal több/

Ha nem így lenne, talán soha nem ajánlanám a lenti "játékot", amit talán a Tv reklámokból jól ismertek. Nálunk pontosan 8 hónapig várt a polcon a múlt karácsony óta, hogy kis kezek munkára fogják, ennek leginkább én vagyok az oka, mert amit agyon reklámoznak azzal szemben, mindig fenntartásaim vannak. Így az ajándékba kapott színes spagetti gyurma a "majd" kategóriába került.

Mígnem Nóra és újdonsült iskolai barátnője egy suliból elcsípett, délutáni egy óra játék idő alatt megtalálták. Alig telt el a hét, és a vendégségbe érkező két barátnő is örömmel alkotott belőle. /Sőt a 7végi szülinapi zsúr kívánság listájára is felkerült/

A nálunk maradt -javát elhordták az alkotók - ajtódíszt és tavaszt idéző motívumokat azért lefényképeztem, hátha kedvet kaptok Ti is:) a reklámok ellenére. /azt csak utólag vettem észre hogy a dobozban lapult egy papír elkészíthető ötletekkel, de a gyerkőcöknek nem is volt rá szüksége, önállóan is alkottak!/

Ajtódísz /az iskolástól/

Megviselt pillangó és kisvirág, ami megmaradt.

Rengeteg más ötlet pedig itt. /ezeket véletlenül találtam/

Stickliesel

Íme az új nagy kedvenc: a Stickliesel.

Két évvel ezelőtt volt szerencsém elvégezni a Waldorf pedagógusképzés első félévét -melyet azóta is halasztok, ugyanis anno egyazon napon tartottam a kezemben a levelet, amelyben ott volt az örömhír, hogy felvettek, és a kétcsíkos terhességi tesztet......

Nem volt terveim között Waldorf iskolában dolgozni, hanem szerettem volna átmeríteni a saját munkámba mindazt, ami ott megragad. Egy apróság a sok közül, de nekem nagy élmény volt, hogy náluk alsóban számos kézimunkára megtanítják a gyerekeket, például horgolni, kötni. Öcsémet és engem is tanítgatott anyukám régesrég és máig emlékszem, mennyire jó volt. Biztosan tudom, hogy én is beleépítem majd ezeket az tananyagba, ha ismét munkába állok.

No, a Stickliesel szerintem a kötés-horgolás előszobája. A mosolygós kis hölgyemény segítségével hosszú zsinórszerűség állítható elő, amelyből aztán sokminden kialakítható -talán látszik is a dobozon.

A munka vele nem olyan egyszerű, fejlett finommotorikát és nagy türelmet kíván, én 6-7 éves kortól ajánlanám. Elmondhatom viszont, hogy Fanni, akinek számos erőssége van, de a kitartás (finoman szólva) nem tartozik ezek közé, órákig fel sem állt mellőle.

Mi ezt a SES által forgalmazott verziót vettük, édesen mosolyog, kipróbálva hátránya, hogy a tű, amellyel dolgozni kell, műanyag, ezt hiszem, én megpróbálom majd kicserélni egy becsületes kötőtűre. Na és a hozzá adott fonalak gyakorlópénznek tökéletesek, de ha valami formát ki is akarunk alakítani belőle, nem árt hosszabb szálakkal dolgozni.

Monológ - Új hobby

Kicsit másképp az alkotásról... képek nélkül.

Hova juthat egy 6-7 éves gyerkőc, a pici ujj lenyomatoktól és papír fecnik vagdosásától...mikor a megszerzett ügyesség már csak eszköz valami új, valami más alkotásához.

Nóra legújabb kedvence /bocsi a reklámért/ A Da Vinci Learning csatorna. A szigorúan szabályzott du-i esetleg kora esti időt már nem mesecsatorna bámulásával tölti, szinte mindig erre kapcsol. Ezen belül is a "Hétköznapi tudományok", a "Tudomány és Technika világa" a kedvenc. /bocsi ha nem pontos a cím, csak hallomásból van, nekem sajna nincs időm nézni:)/

A legutóbbi hétvégén elcsaklizott egy tápszeres dobozt, kért pauszt (mérnök csemete) és ügyeskedett, majd bosszankodott...a bátor apuka megkérdezte mi a baj, de csak annyit sikerült kideríteni "nem működik"...hosszas unszolásra a mester elmondta, milyen képet szeretne látni a pauszos kilyukasztott dobozon keresztül..
Ekkor jött az apuka, nem kicsi töprengése..végre kiderült lyukkamerát szeretett volna Nóra készíteni!
Nos itt egy kis szünet. Bevallom "férfiasan", erről én még nem hallottam/fizika felvételi hiánya/
Mindezt a kedvenc csatornán látta...és nem ez volt az első innen szerzett ötlet.
Most már érthető miért jöttem hiába a húsvéti nyuszikkal és tojás technikákkal? Már továbblépett, szerkezeteket alkot, kipróbál, kísérletez. Csak reménykedem, hogy nem fizika kémia vagy hasonló szakot választ majd az ELTÉ-n, mert nálunk ebben senki sincs otthon..

..és miért ez a monológ, nem saját csemete dicsőítése, csak ötlet, biztosan más hasonló korú gyerkőc is szívesen készítene apró csodákat a tudomány és technika világából!