2010. december 9., csütörtök

Olvasó létra sorozat


Ismét könyvet fogok ajánlani, mégpedig azoknak, akik épp csak kóstolgatják az olvasás örömeit -vagy éppen nem sikerült eddig megszeretniük.

Hogy miért nem jó az olvasás tanításának módja és rendszere kis hazánkban, arról oldalakat lehetne teleírni.
Most csak egyetlen praktikus nagy döccenőre szeretnék kitérni, ami bizony sok gyereket megakaszt az olvasásban. Az olvasókönyvek első felében rengeteg a kép, hatalmas betűkkel először szótagok, majd szavak, később egy-egy mondat kerül mellé. Aztán amikor befejeződik a betűk tanulása, hirtelen egy huszárvágással rövid mesék következnek, megszakítás nélküli, kis betűmérettel nyomott szöveg: ez még a legelszántabbakat is elrettentheti.


Az Olvasó létra sorozat a kettő közti űrt hivatott betölteni. Azért "létra", mivel a sorozaton belül is több nehézségi fok van: Olvasó Leó, Olvasó Tigris, Olvasó Cinke, Olvasó Kalóz.... A legegyszerűbb fokon egy oldalra két nagy kép jut, a képek alatt egy-két mondat, szép nagy betűkkel és széles sorközökkel nyomva. A fokokon előre haladva csökken a képek mennyisége és mérete és egyre több a szöveg, de marad a nagy betű és a levegős szerkezet.
Hatalmas érdeme, hogy a témák tökéletesen a 6-8 éves korosztályra vannak méretezve, kutyákról, lovakról, iskoláról, dínókról, fociról szólnak, és a szövegek színvonalasak, nincsenek lebutítva.


Fanni anno a Kutyás történetekkel indított, és pár hónap alatt rágta el magát a legfelső fokig. Azt gondolom, ennél színvonalasabb és szerethetőbb könyveket nem nagyon találhatunk kis olvasást-kóstolgatóinknak.
A választék hatalmas, az ára kulturált, legutóbb a Libri könyvpalotában legalább 15 félét láttam kirakva belőle.

4 megjegyzés:

Sárosdi Virág írta...

Kinga, mindig elcsodálkozom azon, hogy ami egyik családban egyáltalán nem jött be, az másoknál hogy arathat sikert? :)))
Én kicsit kétkedve vásároltam pár kötetet pár éve Mesinek és Somának, de akkora büntetésnek élték meg, ha ebből kellett olvasniuk, hogy már-már lelkiismeret furdalásom volt, ha javaslatot tettem rá. :)
Aztán kénytelen voltam egyet érteni velük, mert a történetek unalmasak, semmi izgalom nincs bennük.
Jajjaj, most nem akarom ám lehúzni a könyveket, vagy ilyesmi, egyszerűen nálunk nem váltak be. :((((

VOKinga írta...

Virág, ízlések és pofonok... :) Hát igen.
Fanni a Kutyás történeteket akkor kapta kézbe, amikor még csak szavakat olvasott össze, és hatalmas élmény volt, hogy ebben történeteket képes elolvasni. Ezek ugródeszka gyanánt szolgáló könyvek, a "lali a lila ló" típusú olvasókönyvi szövegek után első igazi olvasásélménynek szerintem tökéletesek. Az tényleg gyerekfüggő, hogy bejönnek-e az ilyen típusú szövegek, nem fordulatosak, de csupa olyan, ami egy gyerekkel megtörténhet, talál egy kiskutyát, elvész az állatkája...
Persze ez mindig is így lesz, gyerek és gyerek (no meg felnőtt és felnőtt :) nem egyforma, jelenleg pl. a két legjobb barátnőjének nagy kedvence a Geronimo Stilton, állítólag izgalmas és fordulatos, de nem volt szerencsém megtudni, mert Fanni a könyvesboltban beleolvasott és közölte, hogy ezt semmiképpen nem kéri.
Mi általában könyvtárban vagy könyvesboltban kipróbálunk mindent, mielőtt megvesszük, így nem szakadozik felesleges könyvtől a könyvespolc.

BPNP írta...

...az egyik Genonimo Rajongó Barátnő, csak nem SZN?;)

VOKinga írta...

Csak de. :)