2010. november 29., hétfő

Könyvajánló



Úgy gondolom, hitelesen átadni és szerethetően felolvasni azt a könyvet tudjuk a gyerekünknek, amit mi magunk is szeretünk. Nem véletlen, hogy az enyéim mind szenvedélyes Weöres Sándor rajongók, imádják a Kaláka versesköteteit, na meg a nagy klasszikusokat Boribontól Mikkamakkáig. Próbáltam én terjeszkedni modernebb irányokba is sokszor, nagy hévvel vettem meg például a "Friss tinta" című kortárs verseskötetet, amibe azonban igen hamar beletört a bicskánk, és egy-két nagy röhögést leszámítva csak lapoztunk tovább kicsit értetlenül... Egyszerűen nem tudom megszeretni, ahogy felnőttek megpróbálnak gyerekfejjel gondolkodni, de látom a gyerekeimen is, nem talál be, ez nem az ő világuk, én legtöbbször erőlködésszagúnak érzem.
Félre ne értsetek, nem kritizálni akarok, kevés lennék én ahhoz, egyszerűen csak mi és ők nem pendülünk egy húron.

Nem is tudom, mért vettem le a polcról Gianni Rodari Halló, itt apu mesél! című könyvét a könyvtárban egy héttel ezelőtt. Talán mert olyan szeretnivaló illusztrációk voltak benne. Mert beleolvasva az rögtön lejött, hogy nem éppen a hagyományos mesék kategóriájába tartozik. Kicsit elvont, kicsit groteszk, egy cseppet sem szájbarágós.
Végül hazajött velünk, és már az első esti mese után tudtuk, Gianni és mi jól megértjük egymást. Azóta minden este, amikor felfelé terelgetem a törpéket az ágyukba, már a lépcsőn skandálják: "Ugye, ma is olvasol nekünk gyagyás mesét?" És ezt a megtisztelő gyagyás mese címet olyan nagy szeretettel tudják mondani... :)

Nem könnyű megmagyarázni, miért olyan jók ezek a mesék. De tény, én is minden este alig várom a következőt. Sokszor érzem azt a nagyon régre visszanyúló dezsavü-t: igen, végre valaki, aki tényleg gyereklélek maradt egy kicsit, ismerős a fantáziavilága pár évtized távlatából. És felismerik a gyerekek is!
Poci teljesen odavolt a fagylaltpalotáról szóló mesétől, amit a fagylaltkirály épített a népének, hogy elnyalogassák boldogan, de a mohó gyerkőcök véletlenül megették a király fagylaltkoronáját is, és nem volt többé fagylaltkirály, aki új palotát építsen, amikor a rége elfogyott. A másikban meg cukorjégeső esett Agyagfalván... A hegy nélküli országban pedig senki nem követ el rosszaságot, mert a büntetés az, hogy pofon kell vágni egy végtelenül jóságos és nyájas rendőrt, és az embereknek ez annyira nehezére esik, hogy inkább nem is rosszalkodnak.
Képtelen lennék választani, melyiket szeretem legjobban. És ami még izgalmas, mindegyik mese mond valami fontosat -de nem ugyanazt felnőtteknek és gyerekeknek. A három gyerek is sokszor egészen máshogy értelmezi a meséket és ez teljesen jól is van így.

Ajánlom hát szeretettel, és kíváncsi vagyok, ti és a csemetéitek mit szólnak hozzá!


4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Imádom ezt a könyvet! Mi egy vásárban egy antikvárusnál bukkantunk rá és mikor belelapoztam, tudtam, hogy kell nekünk :D A kisfiam még csak 9 hónapos, de minden este olvasok belőle neki. A mesék hossza pont elég, ennél több nem kötné le a figyelmét. És olyan könnyű mesélni! :D Én is élvezettel olvasom, igyekszem minél változatosabban megszólaltatni a szereplőket, Bende pedig nagy szemekkel néz rám, még szopizni is elfelejt és csak akkor folytatja, mikor leteszem a könyvet. Apát pedig többször rajtakaptam, hogy ilyenkor a behajtott ajtó mögött hallgatózik... :D
Szóval én is ajánlom mindenkinek, kicsiknek-nagyoknak egyaránt!
Zsuzsa

Krisztina írta...

Húúú, annyira megtetszett már a borító és a címe is, no meg amiket írsz róla, hogy már meg is néztem, hol lehetne megvenni....tuti megy a karácsonyfa alá. Csak még azt nem tudom, apának csomagolom e be, vagy a kisfiamnak, Andrisnak:) de mindenképp meglepi lesz! Köszi az ötletet!Kriszta

VOKinga írta...

Zsuzsa, jó tudni, hogy nem csak mi szerettünk ennyire bele! :) Bende pedig ezt szívja az anyatejjel magába! :)
Ezek után muszáj ajánlanom nektek a Kaláka Ukulele c. verseskötetét, a képi világa nagyon hasonló és valamiért nekem olyan, mint ha a kettő rokonkönyv lenne.

Krisztina, kíváncsi leszek a véleményetekre! :)

Viktoria írta...

Szia,
nagyon szeretem a blogodat, ezért megajándékozlak egy kreatív blogger díjjal. Hogy mit kezdesz vele, azt Rád bízom, az ajánlás ezt tartalmazza:

"A díjjal kapcsolatban néhány a szabály:

1. Köszönd meg, akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további 7 blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról 7 dolgot."

Egyik pont sem kötelező:-)

Én itt írtam Rólad: http://babamoka.blog.hu/2010/12/01/kreativ_blogger_dij_29

További sok sikert kívánok,

Viki

babamoka.blog.hu