Karácsonyra Fanni rengeteg kreatív ajándékot kapott mindenkitől, jobbnál jobb dobozkák sorakoznak a polcon, be fogom majd őket mutatni.
A királylány számára a legígéretesebbnek természetesen a nyaklánckészítő szett ígérkezett, a SES cég "Porzelain paint beads" nevű terméke, két maroknyi festhető porcelángyöngyöcskével, akrilfestékekkel a 4 alapszínben, egy ügyes kis műanyag festőpalettával, ecsettel, szép pasztellszínű fonalakkal. Ránézésre igazán szimpatikus volt, ráadásul minőségi termékeket gyártó cégről van szó, én legalábbis úgy gondoltam.
A gyöngyöcskéket több menetben festettük, alapoztuk, majd megmintáztuk, gyakoroltuk a színkeverést, még Poci is kedvet kapott hozzá. Már akkor is feltűnt azonban, hogy igencsak egyenetlen lyukak vanak a kis gyöngyökön, némelyik nagyon szűk.
Felfűzéskor fény derült a turpisságra. A gyöngyök jó felét még 32 éves fejem minden trükkjét bevetve sem sikerült a kiválasztott fonálra varázsolni. Fanni persze zokogott, amikor felajánlottam a varrósdobozomban fellelt kalapgumit a csodaszép pasztellrózsaszín fonál helyett.
Persze végül beadta a derekát, meg is szerette a nyaklánckáját, én viszont -életemben először- őszinte véleménynyilvánításomat elküldtem a SES-nek.
Egyébként -a drámai kifejletet kivéve- igazán kellemes időtöltés lett volna, így ha bárki ilyesmire vetemedne, javaslom vékony fűzőszálak időben történő beszerzését!
A királylány számára a legígéretesebbnek természetesen a nyaklánckészítő szett ígérkezett, a SES cég "Porzelain paint beads" nevű terméke, két maroknyi festhető porcelángyöngyöcskével, akrilfestékekkel a 4 alapszínben, egy ügyes kis műanyag festőpalettával, ecsettel, szép pasztellszínű fonalakkal. Ránézésre igazán szimpatikus volt, ráadásul minőségi termékeket gyártó cégről van szó, én legalábbis úgy gondoltam.
A gyöngyöcskéket több menetben festettük, alapoztuk, majd megmintáztuk, gyakoroltuk a színkeverést, még Poci is kedvet kapott hozzá. Már akkor is feltűnt azonban, hogy igencsak egyenetlen lyukak vanak a kis gyöngyökön, némelyik nagyon szűk.Felfűzéskor fény derült a turpisságra. A gyöngyök jó felét még 32 éves fejem minden trükkjét bevetve sem sikerült a kiválasztott fonálra varázsolni. Fanni persze zokogott, amikor felajánlottam a varrósdobozomban fellelt kalapgumit a csodaszép pasztellrózsaszín fonál helyett.
Persze végül beadta a derekát, meg is szerette a nyaklánckáját, én viszont -életemben először- őszinte véleménynyilvánításomat elküldtem a SES-nek.
Egyébként -a drámai kifejletet kivéve- igazán kellemes időtöltés lett volna, így ha bárki ilyesmire vetemedne, javaslom vékony fűzőszálak időben történő beszerzését!
.jpg)
6 megjegyzés:
Józan paraszti ésszel (nulla affinitással a kreatív dolgokhoz) azt gondolnám, a kalapgumi még jobb is, hisz így könnyebb a kész művet le-, ill. felvenni, pláne, ha karkötőről van szó...
De a fonal miatti csalódottságot abszolút értem!
Szió!
Nagyon tetszik a harmadik IS :)
Biztos fogok ötleteket lesni :) szóval tessék csak tessék feltenni ide az alkotásokat!
Szép, nyugodt éjjelt ;)
Szilvi
Én is így gondoltam, de hát a bugyirózsaszín mégiscsak a szíve csücske... :)
(Tényleg, a Te lányod olyan vagány, neki volt királylányos korszaka?)
Szilvi, reménykedem, hogy találsz majd néha Számotokra érdekeset, én a Te blogodon szoktam! :)
Tőlem kérdezed, hogy volt-e királylányos korszak?
Dolgozni voltam ma, és arra értem haza, hogy tizedszerre is a Csingiling-et nézi - igaz, ez tündérmese, azért a lényeg ugyanaz.
De tény, hogy néha akut rózsaszín-undort kap, és rocksztárnak készül, mert attól érzi nagyobbnak magát. :D
A blogon a rocksztár sokkal inkább átjön. :) Egyszer fotózd majd le a királylányt is, jó?
Mivel mostanában nem látok reális esélyt a királylányságra, tettem fel pár régebbi fotót a blogomra. Csak Neked. :)
Megjegyzés küldése