2011. január 26., szerda

Ami jó a gyereknek...

...meg a felnőttnek is. Mert most először olyan ajándékok is voltak a fa alatt karácsonykor, amikre mi is azonnal rábuktunk, amint a gyerkőcök végre lefeküdtek!

De jöjjön előbb egy kis magyarázkodás.
Jó hír nekem, nem az viszont a blogjaimnak, hogy megtalált egy klassz, itthon, pár órában végezhető munka, ami ráadásul élvezetes és kreatív -viszont ha eddig mínuszban voltam az idővel, most ebből a mínuszból kell még a munkaidőt is kigazdálkodni, és lecsippentgetni mindenhonnan. Így aztán biztosan ritkábban tudok majd írni.
Rossz hír viszont nekem, de a blognak épp ellenkezőleg, hogy 3hetes szobafogságon vagyunk, ugyanis egy nagyothallást okozó savós középfülgyulladás okán Fanni ki van írva mandulaműtétre, amit csak egészséges állapotban végezhetnek el. A bezártság túlélésének záloga természetesen a tevékenykedés, úgyhogy mutatnivalóm biztosan gyűlik majd -csak legyen időm leírni.

Most pedig vissza az ajándékokhoz: mutatom a kedvenceket a felhozatalból -na meg a csalódást is. Ezek a játékok azóta is minden napos slágerek, egy hónap után már bátran véleményezem őket.


Addict-a-ball a neve ennek az útvesztőrengeteget tartalmazó labdának, és tényleg totálisan addiktív, letehetetlen! Biztosan sokan emlékeztek gyerekkorunkból arra a játékra, amiben pár picike fémgolyót kellett a vékonyka útvájatokon elvezetni a kis mélyedésekbe.
Itt az utak minden irányba futnak, vannak lepottyantós, döcögtetős részek, sokszor nem könnyű rájönni, hogyan tovább. Karácsony óta nem telt el nap, hogy ne lett volna többször is kézben! És már gyúrunk a legközelebbi ünnepre, aminek ürügyén be lehet szerezni a nagyot, háromszor ennyi úttal -nem mintha ezeket már mind sikerült volna teljesíteni. :)


A végtelen hurkot Virágnál láttam először, azonnal fel is vettem a beszerzési listára. A kis labda egy 8-as alakú vájatban futna, ám ennek csak fele van meg, egy S, amit újra és újra át kell fordítani, még mielőtt lepottyanna róla.
Miután a gyerkőcnek -és felnőttnek is- sikerült rájönnie a mozgatására, lehet finomítani a dolgot: szabályozni a sebességet, egyenletes ritmust adni neki.


Pocinak az útvesztő apró kora óta szenvedélye. Ebben a logikai játékban a megadott szabályok alapján -ki kihez jusson és ne jusson el-  a 9 lapocskával ő építheti az utakat.
Amikor a boltban megnéztem, úgy saccoltam, a negyvenegynéhány pályából mondjuk az első tízet talán meg tudja majd oldani, a többibe majd belenő. Tévedtem: fél órákig képes rakosgatni és logikázni a lapokkal, és már a negyvenes pálya körül tart. (Valljam be, hogy én hamarabb megzökkentem? :)


Ezt a zsebjátékot szintén úgy vittem haza a boltból, hogy iskolások már megbirkóznak a síkban építésével, a térbeli piramis felnőtteknek való. Háááát.... Csak lesem, hogy nőnek a piramisok.
Nagyon élvezetes logikai játék, napi szinten használjuk.


A kicsiknek való LÜK-öt Máté kapta. Az átlátszó doboz ráhelyezhető a feladatlapra, a megoldások a lapocskák pakolásával végezhetők el, majd a dobozt becsukjuk és megfordítjuk, és a hátán lévő színes pöttyök segítségével ellenőrizhető, jó-e a megoldás. Rengetegféle feladatlap van hozzá, így egy hónap után is van még bőven, ami újdonság erejével hat, pedig szinte minden nap hozza Máté, hogy csináljunk meg belőlük pár oldalt.


A Geomagot azt hiszem nem kell fényeznem. Karácsony este, mikor a törpék már horpasztottak, családunk agyai (a pasik) whiskey mellett elvitatkoztak vagy két órát azon, miért nem tudtak létrehozni egy nemtudomhány oldalú testet, előkerült a gimis matek meg talán még az egyetemi is. Én meg azt imádom benne, hogy álomszép pörgettyűt lehet varázsolni belőle!


És hogy kicsit kritizáljak is: a fejlesztőboltos lány nem tudott semmit mondani erről a társasról, mert még új. A hátoldaláról azt lehetett megtudni, hogy két CD van hozzá Cousteau kapitány filmrészleteivel, és ezekhez kvízkérdések, mindez jó kis társasjátékos körítéssel.
No, ezek a filmbejátszások valójában nagyjából 10-15 másodpercesek narráció nélkül (vízbugyogás hangja megy alatta, negyed óra után már idegtépő), azt sem tudjuk meg belőle, milyen állatot láttunk, jó esetben a kvízkérdésekből kiderül, amikre információ híján csak tippelgetni lehet.
Nekem brutál csalódás, úgy képzeltem, gyönyörű filmeket látunk majd sok-sok infóval, és abból ragadják majd ki a kérdéseket. Az, hogy a játéktábla felső papírrétege 2 játék után elkezdett felválni, már csak a hab a tortán. Ez az egy vétel van, amit szívesen visszacsinálnék, ha tehetném.

No, ennyit ajánlgattam mára. Beszerzési helyek pedig, ha valamelyik megtetszett volna:
-Egy barátnőm forgalmaz többet is az bemutatottak közül, a katalógust ITT megnézhetitek, és a katalógusárakhoz képest 5-10%-kal olcsóbban vásárolhattok Anitánál az anibarkop@vipmail.hu címen, hivatkozzatok arra, hogy innen érkeztetek! :)
-Egy másik olyan bolt, akikről szintén csak jót mondhatok, a Varázsvár, a labdát és a hurkot náluk vettem.

5 megjegyzés:

krisz írta...

Útvesztős játékunk nekünk is van.Csak királylányos sárkányos(milyen is lehetne más?),és csak jót tudok mondani róla én is.Nagyon szeretjük!
Az utolsó nagy dobozos játékot én is sokáig nézegettem,de nem mertem megvenni.Ezek után most már nagyon örülök neki!Pedig olyan igáretesnek néz ki a doboz alapján....

Apa írta...

Említsük meg még a Sealife-fal kapcsolatban, hogy a lejátszó hol egyik, hol másik lemezt képtelen olvasni. Ez persze lehetne akár a lejátszó hibája is, de mivel más lemeznél nem szokása ilyesmit csinálni, ráadásul általában az öregebbecske lejátszóknak is életük vége felé inkább az írott lemezekkel van baja, és a gyáriakat gond nélkül szokták olvasni, úgy gondolom bátran kijelenthetjük hogy a játék nem csak fejlesztési és oktatási, de minőségi szempontból is eléggé szubstandard.

Bármit jelentsen is a szó.

bubi írta...

Detto. Addictaball-unk nekünk is van, bár inkább én játszom vele. A sea life-t meg nézegettem, de én igyekszem olyat venni, amit más már megdícsért, így most ezt már ki is zártuk. :o)))

kreatívhit írta...

Remek ajándékok.A geomagot mi is nagyon kedveltük csak nem ezen a néven futott.

BAnya írta...

A kritizált játék párja a WildLife. Nekem a dvd-vel soha nem volt gondom, és a kérdések zömére a bejátszásból lehet válaszolni, igaz a többire nem...és nem is az alsós környezetből fogják tudni a választ...csak jóval később. Biztos kilógunk a sorból de azt Nóra szereti. Minden esetre akkor a tengeri változatot meg sem nézem. A Varázsvár pedig, IGEN! Mi is bevásároltunk karira és most jönnek a névanpok, amihez már csak az Ő honlapjukat böngészte át a lányom:)Talán nem véletlen!