Könyvajánló

Gondoltam, írok pár sort az elmúlt hónap egyik nagy felfedezéséről.

Nagyon sokat olvasunk a gyerekekkel, meséket, verseket és ismeretterjesztőket is.

Mint mindig, mostanság is vannak divatos gyerekírók, Bartos Erika viszi a prímet, sokak kedvence Berg Judit is (nekem inkább csak az illusztrátora férkőzött a szívembe), Marék Veronika alkotásai örök kedvencek és Lázár Ervint is sokan veszik le a könyvespolcról (bár én több mesekönyvét sokkal inkább felnőtteknek szóló pszichológiai-pszichiátriai kisregénynek érzem, de legutóbb a Szegény Dzsoni és Árnikával hatalmasat tarolt nálunk, ritka az a könyv, amit a 3 gyerek és én is képtelenek vagyunk letenni!). A sort hosszan lehetne még folytatni.

Bálint Ágnes, kisgyerekkorunk meghatározó személyisége azonban valahogy kiment a divatból mostanság. Nekem sem jutott eszembe soha, amikor könyvtáraztunk, hogy hazavigyünk tőle valamit. Történt viszont, hogy elkészült nálunk Vecsésen a Bálint Ágnes emlékház -én sem tudtam eddig, hogy itt élt és alkotott-, és ennek tiszteletére az óvónénik elővették a Mazsolát. Ők maguk döbbentek meg leginkább, menyire imádták a gyerekek.

Amikor Kati néni mesélte, hogy rég nyűgözte le mesekönyv ennyire a csoportot, kíváncsivá tett -hazahoztam az egyik kötetet, szándékosan azt, amiben Tádé is benne van már, hiszen a testvér-téma finoman szólva érint minket. :) És valóban: a 7 éves, az 5 éves és a 3 éves egyszerre hallgatta tátott szájjal. Máté Tádéval azonosult, Poci Mazsolával, Fanni pedig Egérkével. Manócska meg én vagyok -jaj, bár olyan lehetnék!

Végtelenül szeretni való, szívet melengető történetek, amik nagyon, de nagyon rólunk szólnak. És ahogy meg van írva, abban van valami hatalmas életbölcsesség.

Ajánlom szívből! :)

Színes levélnyomat

Az óvoda előtt áll egy fa -szerintem a dohányfa egyik fajtája lehet-, aminek akkora levelei vannak, hogy szükség esetén egy ovis számára akár esernyőnek is megteszik. Már potyogott javában, és én nem tudtam ellenállni, elcsentem az ősztől kettőt, marad még neki úgyis munka elég. :)

Levélnyomatot készítettünk belőle sok-sok őszi színnel, Fanni pedig egyszínűvel kísérletezett.

Csomagolópapírra fért csak rá.

Ha kis levelekkel lenyomatozunk, megteszi akár a vízfesték is, ezeken a hatalmasokon viszont már rég megszáradt volna az eleje, mire a végére érünk, úgyhogy rengeteg temperát vizeztem fel jó hígra és szivacsdarabokkal estünk neki. Már régóta érik bennem, hogy bevásárljak tégelyes temperából, de a jobb minőséget leginkább csak maxi méretben mérik, aranyáron, de ha az ehavi fizu ránkzuhan, megteszem a lépéseket. :)

Na tehát, levélnyomathoz zörgósre száradt levél nem jó, olyan kell, amiben van még nedvesség. A levélnek az erezett oldalára mázolunk, akkor adja majd ki szépen magát a papírra nyomás után.

Én száradás után kivágtam és felragasztottam őket. A Fanniét főleg muszáj volt kicsit megformázni, mert nyersen sokkal inkább emlékeztetett egy tüdőre, mint falevélre. :)

Tökfilkó legyezőből

Végtelenül egyszerű, de annál mutatósabb ez a halloween-i tökfilkó, nálunk most a plafonról lóg lefelé, de az ajtóra is készíteni fogunk egyet. A változatosság kedvéért ismét Martha Stuart-tól lestem, nézzetek be hozzá,,van ugyanerre a sémára fekete macska és morcos bagoly is!

Mi kell hozzá?

Narancssárga géppapír, fekete, fehér és zöld karton, kétoldalú ragasztó, erős folyékony ragasztó (nálunk Pritt Alleskleber)

Hogyan készül?

4 narancsszínű géppapírból a hosszabb oldala mentén legyezőt hajtogatunk. Kettéhajtjuk és összeragasztjuk mindegyiket kétoldalú ragasztóval. Aztán szintén kétoldalú ragasztó segítségével a 4 legyezőből összeállítjuk a kört.

Fekete kartonból szájat, orrot szemgolyót, fehérből szemet, zöldből szárat vágunk ki neki -ha a magasból lóg majd le, akkor mindenből kettőt, hogy mindkét oldalán legyen arca. Mivel ezeket úgy kell felragasztanunk, hogy csak a hajtogatott papír éleivel érintkezik, fontos az erős ragasztó!

Átfűzünk egy cérnát a feje tetején, majd felragasztjuk a rávalókat, és száradás után lehet díszíteni!

Helló, Halloween!

Nem mondhatom, hogy odavagyok ezekért az import ünnepekért, de nincs mit tenni, a gyerkőcöknek ez már ünnep lesz és kész!

Egyébként meg nem is rossz móka, este meggyújtjuk a töklámpást és esti mese helyett rémmesét mesélek. Korosztályuknak megfelelő rémísztgetésért nem is kell messzire menni, a Grimm testvérek írtak belőle eleget, mi tegnap Jancsi és Juliskára borzongtunk! :)

Ez a boszikalap pedig a tökéletes halloween-i édesség, bár bevallom, nálunk Máté szülinapjára készült egy héttel korábban. Egyébként meg alkalom ide vagy oda, ha boldog gyerkőcöt akartok látni, készítsétek el és figyeljétek az arcát, amikor a sapka csúcsába harapva rájön, hogy telis-tele van töltve válogatott finomságokkal! :)

A receptet megtaláljátok a mamihamin!

Őszi kézfa

Mátéfa

Poci továbbra is nehezen vonható be kézműves tevékenységbe, ha már benne van, könnyen bele is feledkezik, de a kezdet, az legtöbbször nagyon nehéz.

Együtt nézegettük a Crafty Crow-t valamelyik nap, ott tetszett meg neki pár dolog, többek között ez a fa. Mindig is a testlenyomatos dolgok voltak a kedvencei. Bele is vágtunk azonnal.

Legjobban mégis az hatott meg, hogy Máté ott sündörgött körülöttünk és nagyon megkívánta, hogy neki is legyen ilyen kézfája. Mit ne mondjak, ő gyűrögette leglelkesebben a levélnek valót! :)

Pocifa

Mi kell hozzá?

Kék vagy szürke kartonlap háttérnek, fekete vagy barna fatörzsnek, sárga, narancs és piros krepp-papír vagy géppapír a levelekhez, erős ragasztó (nálunk Pritt Alleskleber)

Fannifa

Hogyan készül?

A gyerkőc kezét ás karját körberajzoljuk barna vagy fekete kartonon és kivágjuk. Felragasztjuk a háttérlapra.

Színes papírokból fecniket tépkedünk és összegyűrjük, tenyerünk közt meggömbölygetjük.

A ragasztás úgy a legegyszerűbb, ha egy-egy nagyobb részre csorgatunk ragasztót (nem kell nagyon vékonyan elkenni, mert mivel a gyűrt papír csak kis felületen érintkezik, úgy nem ragad tökéletesen bele) és rápotyogtatjuk a színes "leveleket".

Lehet belőlük a fa alá is szórni, érdekes, hogy Máté nem volt erre hajlandó -ő  a mindennapi életben sem kedveli a változásokat, a környezetében sem, úgyhogy ragaszkodott hozzá, a Mátéfáról nem eshet le levél. :)

Forrás: Paper Crafts

Ha szűkös az időkeret...

..és a csemete mégis készítene valamit?

Kezdő első osztályos szülőként irigylem az ovis gyerekekkel rendelkező szülő társaim, vagy a már jobb időbeosztást megtalálókat. Szeptember elseje óta a nagylányom egyik legkedvesebb hobbijára a kreatív alkotásra marad a legkevesebb idő. /persze másra sem sokkal több/

Ha nem így lenne, talán soha nem ajánlanám a lenti "játékot", amit talán a Tv reklámokból jól ismertek. Nálunk pontosan 8 hónapig várt a polcon a múlt karácsony óta, hogy kis kezek munkára fogják, ennek leginkább én vagyok az oka, mert amit agyon reklámoznak azzal szemben, mindig fenntartásaim vannak. Így az ajándékba kapott színes spagetti gyurma a "majd" kategóriába került.

Mígnem Nóra és újdonsült iskolai barátnője egy suliból elcsípett, délutáni egy óra játék idő alatt megtalálták. Alig telt el a hét, és a vendégségbe érkező két barátnő is örömmel alkotott belőle. /Sőt a 7végi szülinapi zsúr kívánság listájára is felkerült/

A nálunk maradt -javát elhordták az alkotók - ajtódíszt és tavaszt idéző motívumokat azért lefényképeztem, hátha kedvet kaptok Ti is:) a reklámok ellenére. /azt csak utólag vettem észre hogy a dobozban lapult egy papír elkészíthető ötletekkel, de a gyerkőcöknek nem is volt rá szüksége, önállóan is alkottak!/

Ajtódísz /az iskolástól/

Megviselt pillangó és kisvirág, ami megmaradt.

Rengeteg más ötlet pedig itt. /ezeket véletlenül találtam/

Szitakötő

Amint megláttam, azonnal beleszerettem ebbe a szitakötőbe.

Végül nem itthon készítettük el, hanem a fiúk egész ovis csoportjával, mert az óvónénik beengedtek minket, szülőket egy délelőtti közös kreatívkodásra az ősz mindenféle kincseiből.

Mi kell hozzá?

Juharfa friss termése, gally, ragasztópisztoly, kenőfejes ragasztó, csillámpor, bogyó alakú termés vagy gyöngy

Hogyan készül?

Első körben ragasztunk az orrunkra kakascsőrt a juharfa terméséből. :) Ugye ti is sokat csináltátok gyerekkorotokban?

Utána indulhat a munka! Először ragasztópisztollyal felragasztunk 2 juhartermést szárny gyanánt, és 2 bogyót szemnek.

Picit hagyjuk megkötni, aztán a gyerekek kenőfejes ragasztóval megkenhetik a szárnyakat és megszórhatják csillámporral.
(Sajnos nem sikerült rájönnöm, milyen fáról való a bogyó, az ovi kertjében szüreteltem és sokkal jobban tetszett így a szitakötő, mintha gyöngy lett volna a szeme.)

Az ötlet a Twig and Toadstool blogról származik, kicsit átalakítva.