Biztos vagyok benne, közel áll a gyerekszívhez ez a növény, hiszen annyi vers és mondóka szól róla. Máté figyelmének is a közepében volt hétvégén a Farki kertjében álló gyönyörű nagy almafa, állandóan csak a leszedhetetlen magasságban pompázó gyümölcsöket mutogatta, milyen jó lenne neki abból néhány.
A gyermekeim jelenlegi kedvenc mondókája is egy almafás, természetesen Weöres Sándortól. Akár egész nap képesek lennének ezt kántálni és mutogatni. Érdemes változtatni a sebességet, a nagyon gyorsnál z enyéim gurulnak a földön a nevetéstől.
Volt egy szép ládika,
(guggolunk, kezünkkel mutatjuk a láda formáját)
Nőtt benne egy almafa,
(a fa törzsét mutatva mi is megnövünk, azaz felállunk)
Én azon az almafán
(mutatjuk a lomb formáját)
dinnyét szedtem délután.
(szedjük)
Nagyot ugrott Sárika,
(nekirugaszkodva felugrunk)
Beszakadt a ládika.
(hirtelen leguggolunk, kezünkkel nagyot csapunk a földre)
(guggolunk, kezünkkel mutatjuk a láda formáját)
Nőtt benne egy almafa,
(a fa törzsét mutatva mi is megnövünk, azaz felállunk)
Én azon az almafán
(mutatjuk a lomb formáját)
dinnyét szedtem délután.
(szedjük)
Nagyot ugrott Sárika,
(nekirugaszkodva felugrunk)
Beszakadt a ládika.
(hirtelen leguggolunk, kezünkkel nagyot csapunk a földre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése