A

Ahogy ígértem, megmutatom, mit csináltunk az A-betűvel, mielőtt játszogatni kezdtünk vele.

Először is egy-egy hatalmas csomagolópapírra lerajzoltam nekik a betűt, kértem, figyeljék, honnan kezdem, milyen irányba haladok. Ezt először végig lehet járni a papíron, lassan tipegve, majd választanak 1/2/3 színes filcet és átrajzolhatják azt.
Ezután kettéhajtjuk a papírt, újra A-t rajzolok és ők átrajzolják, és így tovább, egészen amíg már olyan pici nem lesz, hogy hajtani sem lehet.
A végén meg is számoljuk, hányszor sikerült összehajtani.
Talán unalmasnak hangzik, de még Poci is szívesen csinálja, pedig ő ha teheti, hagyományos rajzeszközt nem vesz a kezébe.

Ezután szavakban kerestük az "a" hangot.
Ügyesebbek már megállapíthatják, hány darab van a szóban és hol: elején/közepén/végén. Végül érdemes le is írni a szót és megmutatni benne, hogy tényleg ott van, ahol hallották.

A magánhangzóknak jól elkülöníthető szájról olvasási képe van. Mi szoktunk ezzel játszani: az én szám csak mozog, ők pedig koppintanak, ha "a"-t látnak.

Stopperrel megmérjük, ki bírja hosszabban egy levegővel kitartani az "a" hangot, természetesen kiadós hasi belégzés után. Ezt is lehet variálni: halkan, hangosan...

Persze rengeteg lehetőség van még, én egy nekifutásra ennyit elégnek éreztem, így még egyáltalán nem feladatként, sokkal inkább játékként fogják föl a gyerkőcök.